Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-10-31 19:00:00

Már nem működnek a korábbi módszerek

Új reformáció? Az egyház válaszút előtt

Sok ezer lelkész látja Luther Márton után fél évezreddel érettnek az időt egy új reformációra. Van, aki új formákat, mások új teológiát is varrnának a haldokló gyülekezetekre.

Jóllehet Afrikában és Dél-Amerikában dinamikusan növekednek az evangéliumi, különösen a karizmatikus gyülekezetek, a nyugati civilizációban gyengélkedik a korábban erős keresztyén hit. Mind a katolikus, mind pedig a protestáns gyülekezetek naponta ezrével veszítik el híveiket, s jóllehet, mind a mai napig akadnak csodálatos megtérések, az új generációkat egyre kevésbé érdekli Krisztus hagyományos formákba csomagolt evangéliuma.


Egyházi földrengések


E tekintetben érthető, hogy számos amerikai, brit és német teológus az egyház megújítását sürgeti, sokan egyenesen új reformáció szükségességéről tanítanak. Az amerikai lutheránus lelkész Paul Nuechterlein szerint napjainkban a Richter-skála szerinti legalább 8.8-as erősségű földrengés rázza meg a keresztyén, evangéliumi egyházak alapjait, s a fél évezreddel ezelőtti lutheri reformációhoz hasonló mozgások mennek végbe a mélyben.

„Az egyház missziós mozgalomként indult Jeruzsálemben. Rómába ment, ahol intézmény lett. Majd elterjedt egész Európában, ahol kultúra lett. Aztán átkerült Amerikába, ahol üzleti vállalkozássá alakult…” – idézi Izsák Norbert a klasszikus bon mot-t Az emerging church nyelve, nyelvezete című, a napokban a Vallástudományi Szemlében megjelenő tanulmányában. Jóllehet ez a megfogalmazás nyilvánvalóan túlzó, kevesen mernék azt állítani, hogy nincs szükség a kommerszialiázálódott, illetve egyes helyeken kulturális zárvánnyá lett Krisztus-hit újrafogalmazására.


Megújulási forgatókönyvek

Nem mindegy persze, ki hogyan képzeli el a megújulást. A karizmatikus keresztyének többet imádkoznának, némelyek közülük többet űznék a sátáni erőket, míg a kálvinisták többet olvastatnák az emberekkel a Bibliát. A liberális katolikusok a nők felszentelésének engedélyezésében vélik megtalálni a kulcsot, ezzel szemben a liberális protestánsok közül többen is a homoszexualitás tolerálásában látják az egyház belső megújulásának titkát.

A fundamentalisták az abortoszuk törvényi tiltásától és a homoszexuálisok egyházból való kiűzetésétől remélik az ébredést. A mennoniták, az amishok, a kvékerek és egyes metodista egyházak attól várnák a megújulást, ha az egyházak teljesen kivonulnának a politikából, a radikális prédikátorok pedig éppen ellenkezőleg: szeretnék, ha minden politikusnak saját „lelki atyja” lenne, és a három hatalmi ág (törvényhozás, bíráskodás, végrehajtói hatalom) az általuk vallott bibliai értékekre épülnének. Csak ekkor jönne el – szerintük – a Kánaán.


Új teológia?

Ami a gyakorlati teológiát illeti, az anglikánok között egyre népszerűbb a fresh expressions (friss megnyilvánulások) mozgalom. Izsák Norbert tanulmányából kiderül, hogy a brit protestánsok az utóbbi években mind aktívabban csomagolják újra az evangéliumot, sok missziós lelkületű lelkipásztor kávéházakban, pubokban és más deszakralizált helyen hirdeti újfajta módon az evangéliumot.

A posztmodern világ számára befogadhatóbbnak gondolják a képek, a filmek, a művészetek hangsúlyosabb felhasználását a krisztusi üzenet terjesztésében, evangélizációs módszereik a hagyományos, Billy Graham-i hozzáállásnál lényegesen indirektebbek, miközben nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni élethelyzetek megértésére, a nem hívő emberek elfogadására.

Mások ennél sokkal radikálisabb reformációra hívják a protestánsokat, és nemcsak a hitélet külső megnyilvánulási formáit, de évszázadokon keresztül az evangéliuminak mondott teológiai irányzat központi elemeit is felülírnák. A már említett Nuechterlein sok száz újító gondolkodóval együtt például felveti a hagyományos engesztelésteológia reformjának szükségességét is. Szent Anzelm óta sok millió keresztény elkötelezetten hiszi, hogy Krisztus áldozata az ószövetségi bűnáldozatokhoz hasonlóan törölte el az emberek bűnét.

Akárhogyan is, az egyház válaszút előtt áll. Úgy tűnik, a nyugati civilizációban már nem működnek a korábbi módszerek, már nem jutnak el az emberek szívéig a lózunggá vált, eleddig hatásos „igazságbeszédek”. Az igazi kérdés az, hogy a keresztények vajon egységre tudnak-e jutni a változások mikéntjében, vagy ha nem, legalább lesznek-e Luther Mártonhoz hasonlóan Lélekkel betöltött bátor emberek, akik annak ellenére ki mernek állni lelkiismeretük bizonyságtétele mellett, hogy adott esetben akár a teljes intézményesült egyház kiátkozással fenyegeti őket.

 

Szirkon Berta

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Reformáció
  • A Gyűrűk Ura írója és a nagy fordulat
  • Reformáció és a nők: evangélikus szemmel
  • Tömegesen hagyják el a keresztények a Szentföldet
  • „A munka megbecsülését hirdeti ma is a reformáció”
  • Reformáció, de meddig?
  • Keresztrejtvény, illetve: igaz vagy-e?
  • Reformáció emléknapja Debrecenben
  • Gálaest a reformáció hónapja keretében Budapesten
  • Kölcsey: egy református a katolikusok védelmében
  • „Lator Márton” – szabadszájú hitvitázók

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.