Az ökumenizmus nem ellenség – interjú Munib A. Younan-nal

Tömegesen hagyják el a keresztények a Szentföldet

– Az LVSZ budapesti tanácskozásán előtérbe került a vallásszabadság ügye. Palesztin keresztényként Önnek különösképp fontos ez a kérdés...

– Valóban, de nem csupán azért, mert magam palesztin evangélikus vagyok. Keresztény emberként gondolom azt, hogy senkit nem érhet társadalmi és jogbéli hátrány azért, mert az adott államban uralkodó vallástól eltérő a hite. Ez egyaránt vonatkozik az iszlám országokra és a hagyományosan keresztény európai államokra. Alapvető jognak tartom a vallási és véleménynyílvánítási szabadságot.

– Élen is jár a vallásközi párbeszédben, és szószólója az ökumenizmusnak.

– Gyorsan leszögezem, hogy a kettő nem ugyanaz, csak mert sokan hajlamosak összekeverni a fogalmakat. A vallásközi dialógus fontosságát testközelből tapasztalom. Olyan helyről származom és teljesítek szolgálatot, ahol iszlám és judaizmus feszül egymásnak – és kiemelem, hogy ebben az esetben a szélsőségekkel van probléma. A keresztény emberek fontos szerepet tölthetnek be az eltérő hitű emberek kibékítésében. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az izraeli helyzet vallási vonatkozása nem szűkíthező iszlámra és judaizmusra. A nyugati keresztények gyakorta elfeledkeznek arról, hogy a kereszténység bölcsője nem Washington, nem Róma és nem Wittenberg, hanem Jeruzsálem. A palesztin kereszténység története kétezer éves, azonban a Szentföldön a népesség alig két százaléka keresztény – sokan elhagyják szülőhelyüket. Vagy azért, mert már nem látnak reményt az erőszakos konfliktus megoldására, és félnek az egyre növekvő szélsőségektől, vagy azért, mert kevés a munka és nem tudnak megélni. Itt Budapesten is elmondtam, szükségünk van a magyarok támogatására is. Fontos, hogy kialakuljon egy olyan együttműködés, amelyen keresztül jobban megismerjük egymást – intézményi együttműködésre gondolok, itt a Deák téri evangélikus gimnáziumban is igyekeztem efféle diplomáciai kapcsolatot kialakítani, például egy lutheránus diákcsereprogramot. Fontos, hogy megismerjük egymást, megosszuk a problémáinkat és tudjunk egymásnak segíteni. De ez nem csak a lutheránusokra vonatkozik, minden magyar keresztény imájára szükségünk van – és ez, ha úgy tetszik, része az ökumenizmusnak. Persze ennél sokkal többről, fontosabbról van szó...

– Az ökumenizmust mégis sokan kártékonynak gondolják...

– Nem értem, miért. Az ökumenizmus a keresztény közösségek közötti párbeszéd – nem csorbítja a felekezeti identitást. Arról van szó, hogy képesek vagyunk-e meglátni egymásban Krisztust. Számomra egyértelmű, hogy a keresztény felekezetek hite ugyanaz, a legfontosabb kérdésekben egyetértés van. Kilencven százalék azonosság áll szemben tíz százalék különbözőséggel – alig van elétérés a felekezetek hitében. Azt kell tehát szem előtt tartanunk, ami a legfontosabb: Krisztus eggyéforraszt bennünket hívőket, mindannyian bizonyságtevői vagyunk a hitünknek, és ennek a hitnek Krisztus az alapja. A lutheránus közösség különösképp fontosnak érzi az ökumenizmust, párbeszédre törekszik a katolikusokkal, reformátusokkal, ortodoxokkal, menonitákkal, anabaptistákkal... Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ökumenizmus a felekezeti egyetértést szolgálja, hiszen keresztényként el kell fogadnunk egymást.

– Az ökumenizmus gondolata a 2017-es reformációs emlékév előkészületeiben is megjelenik.

– A reformáció 500 éves jubileumát három szempontból is megközelítjük, és ebben valóban fontos szerepet kap az ökumenizmus. A reformáció kezdeteire globálisan tekintünk, mert a reformáció nemcsak európai ügy, hanem a világ minden részébe változást hozott. Ha a világ keresztény-térképére tekintünk, azt vehetjük észre, hogy a déli féltekén egyre erősödik az evangéliumi szemlélet, míg északon nő az agnoszticizmus és a szekularizmus – eltérő problémákkal kell szembenézni, de a keresztény szemlélet jelenléte a világon mindenütt elengedhetetlen. Épp ezért ökumenikus az emlékév – nem felekezeti magánügy, sőt, még csak nem is kizárólag vallási, elvégre a reformáció kulturális, társadalmi és gazdasági változásokat is hozott. De nagyon szeretném, ha például az emlékévre sikerülne elérni a katolikusok és lutheránusok úrvacsorai közösségét. Ötven éve tárgyalunk a Vatikánnal, 1999-ben közös nyilatkozatot írtunk alá a hit általi megigazulásról, tavaly pedig, amikor találkoztam XVI. Benedek pápával, szóba került a katolikus-protestáns vegyes házasságok kérdése, az ilyen párok ugyanis egyelőre nem tudnak közösen részesülni az eukarisztiában. És ami az emlékév harmadik megközelítését illeti: a reformáció kezdeteire a bűnbánat jegyében kell emlékeznünk – így maradhat az egyház a folyamatos megújulásban.

– A budapesti LVSZ-gyűlésen kiemelt téma volt a gazdasági igazságosság és a jelenlegi gazdasági válság. Milyen szerepet játszhat a Világszövetség, vagy még mindig az ökumenizmus jegyében, az egységes kereszténység a probléma kezelésében?

– Ezen a területen nagyon fontos az egyetemes keresztény egyház gondolata. Nemcsak az LVSZ-nek, de minden keresztény felekezetnek – tehát az egyetemes egyháznak – profetikusnak kell lennie. A keresztény vezetőknek kötelességük felhívni a gazdasági szereplők figyelmét arra, hogy e világon minden adott ahhoz, hogy kielégítsük minden ember szükségletét, de soha nem lesz annyi, hogy minden ember kapzsisága kielégüljön. Ki kell jelentenünk, hogy keresztényként morális gazdaságot akarunk. Olyan rendszert, amelyben nem válik a társadalom 10 százaléka kizsákmányolóvá, és a maradék többség kizsákmányolttá. Egyenlő esélyeket kell biztosítani mindenkinek – és ez nemcsak a gazdasági helyzetre, hanem a politikai igazságtalanságokra is vonatkozik. Olyan társadalmi-gazdasági modellt sürgetünk, ahol a felnövekvő generációkat nem töri össze a megélhetési félelem. Úgy gondolom, hogy a keresztény felekezeteknek mediátori szerepe van a gazdasági és politikai szereplők között – ha érvényessé válna a gondolat, hogy az emberek meglátják egymásban Krisztust, akkor nem törekednének egymás kizsákmányolására és elnyomására. Extrém helyzetekben az egyházaknak mérsékletességre kell felszólítani az embereket, persze ez csak úgy megy, ha az egyetemes egyház maga is bővelkedik ebben az erényben.

S. A.

• Cimkék:
Younan püspök reformáció Lutheránus Világszövetség gazdasági válság bizonyságtétel ökumenizmus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére