„Ha van Isten, kérem, bocsásson meg!”

Teréz anyának is voltak hitetlen pillanatai

A XX. század egyik legismertebb alakja a ma 14 éve elhunyt Teréz anya, egyszerű indiai száriba burkolt törékeny alakja az emberiség összefogásának egyik szimbólumává vált. Azt azonban kevesen tudják, hogy az Albániában született apáca életének nagy részét súlyos kételyekkel vívódva élte le. Leveleiben fennmaradt töprengései a modern korban élő ember kétségbeesett istenkeresésének megrázó összefoglalása, melyeket a személyes átélés tesz még hitelesebbé.

A pontosan 14 évvel ezelőtt, 1995. szeptember 5-én elhunyt Teréz anya magánéletéről igen keveset tudunk. A 2003-as boldoggá avatásához szükséges vizsgálatokat lefolytató Brian Kolodiejchuk atya szerint „bár közéleti személyiségnek számított, magánéletét, érzéseit sikerült titokban tartania. Élete folyamán alig-alig nyilatkozott önmagáról.” Teréz anya a nyilvánosságban mindig derűt sugározva jelent meg, ez azonban gyakran csak maszk volt, mely komoly érzelmi viharokat rejtett el. Érzelmei – mint egész élete – természetesen a hit körül forogtak, de az élet szeretetét hirdető tanítása ellenére sem az örömről szóltak, hanem a kételyről és bizonytalanságról.

A hit végső kérdéseiben megmerítkező töprengései csak néhány éve kerültek publikálásra – magyarul 2009-ben, a Vigília kiadó gondozásában Jöjj, légy a világosságom cím alatt jelentek meg –, és mélyen megrázták a katolikus közvéleményt. Az imént is idézett Kolodiejchuk atya a következőképpen emlékszik vissza a Teréz anya írásaival való első találkozásra: „Felolvastam egy levelet, és a Szeretet Misszionáriusainak [Teréz anya rendtársnőinek] az álla egyszerűen leesett a döbbenettől.”


Szentekhez hasonlított

A személyes vallomások az ötvenes évek végétől egyre fokozódó nyugtalanságról, belső „szárazságról”, „sötétségről”, „magányról”, sőt, egyenesen „kínokról” beszélnek. A gyerekkorában igen alapos oktatásban részesült, és 1930 és 1948 között maga is a kalkuttai rendi iskolában tanító Teréz anya azonban nem csak a felületi érzéseit írta le, hanem a sötétség mélyére hatolt: „Hol a hitem? – írja – Még mélyen is csak üresség van és sötétség van, semmi más. Ha van Isten, kérem, bocsásson meg! Ha gondolataim a mennyekig szárnyalnak, akkor ott csak valami vádló ürességet találnak, ahonnan visszatérve ezek a gondolatok úgy vágnak a lelkembe, mint éles kések. A csönd és üresség olyan nagy bennem, hogy hiába nézek, nem látok, hiába fülelek, nem hallok, hiába mozgatom ima közben a nyelvem, az nem beszél.” Az üresség, melyben minden megkérdőjeleződött, saját munkájába vetett hitét is megingatta: „Minek is munkálkodom én? Ha nincs Isten, akkor nincs lélek sem. Ha pedig nincs lélek, akkor Jézus, te sem lehetsz.”
 

Hite művészeket ihletett meg. Kép innen.

Ez az ürességérzet a modern kor gondolkodásának alapélménye, Teréz anya kétségbeesett vallomásai pedig a XX. század legmegrázóbb egzisztencialista szövegei között vannak. Azonban nem Jean-Paul Sartre-ról vagy Albert Camus-ről van szó, hanem a modern katolicizmus II. János Pál pápa melletti legnagyobb alakjáról, ezért joggal merülhet fel a kérdés: Összeegyeztethető-e a szentség a hívőre törő legmélyebb hitetlenséggel? Több teológus szerint igen, mert a hit – hogy a keresztény miszticizmus nyelvén fejezzük ki magunkat – nem egy örökké áradó fénysugár, hanem egy olyan utazás, mely során a lélek egyaránt megtapasztalja a mélységeket és a magasságokat.

Ráadásul a katolikus egyház jól ismeri a megingásokat és lelki gyötrelmeket, és nemcsak Teréz anya esetében hagyta figyelmen kívül a kétkedő tipródásokat. Hasonlóképpen járt el például az 1726-ban szentté avatott spanyol karmelita, Keresztes Szent János esetben. A XVI. századi tanító és misztikus is sokat szenvedett a kiüresedéstől, melyet ő a „Lélek sötét éjszakájának” nevez. De rövid élete végén a XIX. század végén élt francia Lisieux-i Szent Terézt is hasonló kételyek kezdték el gyötörni, melyektől a szemtanúk szerint csak közvetlenül halála előtt szabadult meg. Joseph Groeschel ferences szerzetes szerint ugyanez történt Teréz anyával is, aki „megszabadult a sötétségtől”, és életének utolsó éveit már a kételytől mentesen élte le.

E.V.

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
teréz anya hit vallás jótékonyság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére