Az egyháznak nincs politikai mandátuma

Püspök, szemben az állami terrorral

Ordass Lajos evangélikus püspök a három legjelentősebb magyarországi történelmi egyház első számú vezetőinek egyike volt, aki Mindszenty József bíboros prímással és Ravasz László református püspökkel egyetemben, a kommunista diktatúra lelkiismereti és vallásszabadság-ellenes politikájának lett az áldozata. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke szerint Ordass egész életútja azt üzeni: vigyázni kell arra, hogy az egyház maradjon egyház.

Vállalni a hajózást – szembe szélben

Ordass szolgálata során egész életében képes volt elfogadni, hogy a krisztusi út nem kényelmes diadalmenet, hanem szenvedésekkel teli zarándoklat. „Az egyház ebben a világban sohasem élhet küzdelem nélkül” – vallotta. Gáncs szerint a vértanúk arról üzennek, hogy szükség esetén vállalni kell a hajózást szembe széllel, még akkor is, ha ezzel a népszerűségünk csökken. Az állami hatalommal a párbeszédre azonban mindig kész volt. Ezekben az esetekben azt a tanítást közvetítette, hogy az egyház igyekszik a világi rendet támogatni, ha az Isten tanításaival nincs konfliktusban. Ehhez pedig hű maradt, minden körülmények között.

Ordass 1901-ben, Torzsán született Wolf Lajosként, német eredetű nevét az 1944-es német megszállást követően tiltakozásul magyarosította Ordassra. 1945. szeptember 27-én Raffay Sándor püspök utódaként a legnagyobb egyházkerület, a Bányai Egyházkerület püspökévé választották meg abszolút többséggel. Már püspöki beiktatási székfoglalójában kiállt az egyház szabadsága mellett. Nehéz helyzetben vette át a püspöki feladatokat, a háborúban az egyházi épületek nagy része tönkrement, az egyházi élet megbénult. Igyekezett megvédeni egyháza függetlenségét, és újjászervezni azt.

Az iskolák az egyház testének a részei

A kommunisták harcot indítottak az egyházi iskolák ellen, abban az időben az intézmények 60 százaléka még egyházi kézben volt. Gáncs rámutatott: Ordass püspök egyike azon keveseknek, akik a politikai nyomás ellenére sem engedtek. Az iskolák államosítása ellen tiltakozott, ezért börtönözték be, két évet ült. Koncepciós perében csalásért ítélték el. A püspök fontosnak tartotta a keresztény iskolák kollégiumi életét. Hirdette, hogy egy bentlakásos keresztény intézetben azt élheti meg egy fiatal, hogy mindannyian Krisztus testének vagyunk a részei, szükségünk van egymásra, szemben a világi értékrenddel, amely az önmegvalósításra sarkallja a fiatalokat.

Az 1956-os forradalom idején, október 31-én visszahelyezték püspöki hivatalába. November 2-án a Szabad Kossuth Rádióban is megszólalhatott. Az embereket a megbékélésre, az újjáépítésre, az összefogásra hívta. Pásztori beszédet tartott, és távol tudott maradni a politikától. A forradalom leverése után egy ideig még meghagyták a helyén. 1957-ben még részt vehetett az Evangélikus Világszövetség nagygyűlésén, ahol újból a Világszövetség alelnökévé választották. 1958 júniusában a kommunista államvezetés végleg megfosztotta püspöki tisztétől, mert nem volt hajlandó tizenöt kollaboráns lelkészt visszavenni korábbi beosztásába. Húsz éven keresztül 1978-as haláláig teljes visszavonultságban élt. 1990-ben, illetve 1995-ben állami és egyházjogi szempontból is rehabilitálták.

Joó Judit

• Cimkék:
Ordass Lajos szolgálat püspök evangélikus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére