Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-12-18 12:00:00

„Isten belenyúlhat az életembe, és formálja azt”

Mit jelent valójában: megtérni?

Mit jelent a megtérés egy fiatal, keresztény családba született lány számára? Döntés a betegség és a fájdalom útján, erő az erőtlenségben: Széll Éva bizonysága arról, hogyan lett „Isten eszközévé”.

A szüleim nyaranta táborokat tartottak fiataloknak, én is szerettem volna részt venni a nagyobbak beszélgetésében, de még csak ötéves voltam, viszont nagyon izgatott, hogy mit csinálnak a többiek. Amikor egyszer éppen egy nagyobb csoport mellett mentem el, ahol tanítás folyt, megütötte a fülemet egy mondat: „Ha üdvözülni akarsz, meg kell térned!” Természetesen én is üdvözülni akartam. Szüleim sokat is beszéltek Jézusról, és esténként együtt imádkoztunk. Mindig is hittem, hogy van Isten, és a Biblia szava igaz. Ezt a dolgot viszont nem értettem: „Mit jelent megtérni? Bár nem tudom, de ha ez az üdvözülés feltétele, eleget akarok neki tenni” – gondoltam. Elég, ha kimondom, hogy megtértem, és akkor minden rendben van? Hát akkor kimondom: Megtértem! Vártam a hatást, hogy történik-e valami. De semmi sem történt, én pedig egy vállrándítással továbbálltam.


Mi lesz velem, ha meghalok?

Öt évvel később, hirtelen erős fájdalmak leptek meg. Rettenetes volt, nem találtam olyan helyet, ahol enyhült volna. Ekkor Istenhez kiáltottam, hogy vegye el ezt a szörnyű, kibírhatatlan fájdalmat. Isten azonnal meghallgatott, és a fájdalom úgy távozott belőlem, mintha kiszívták volna. De a betegségem megmaradt, és én elkezdtem félni: Mi lesz, ha meghalok?

A lehető legjobb dolgot tettem, amit ilyen esetben az ember tehet: kértem egy Bibliát édesapámtól. Amikor ínségemben elkezdtem olvasni az Igét, úgy tűnt, hogy minden bibliai vers hozzám szólt. Éreztem Isten jelenlétét, tudtam, hogy ott van, körülvesz kegyelmével, és hatalmas szeretet árad felém. Megfogadtam, ha meggyógyulok, hűségesen és rendszeresen, és örömmel fogok részt venni minden gyülekezeti alkalmon.

Egy nap Isten szeretete túláradó örömmel lepett meg: úgy éreztem, a föld fölött lebegek, nem fér belém az öröm, és meg fogok gyógyulni. A konyhában voltam, édesanyám szokásos tevékenységét folytatta, amikor kicsúszott a számon: „Anyu, én...” – de ekkor elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, két erős marok ragad torkon hátulról, és valaki azt kiabálja a fülembe: „Te nem mondhatsz ilyet, mert azt sem tudod, hogy mi a megtérés!” Azonban Isten kegyelme és szeretete erősebb volt, és a végtelen öröm kimondatta velem a mondat második felét is: „...megtértem!”

Anyukám ekkor átölelt, és elmondtuk édesapámnak is, akivel bűnvallást tettem, és kimondtam a döntésemet: „Mától Jézus Krisztust szeretném követni, és ő az életem Ura!” Azonban a megtérés csak a hívő élet kezdete volt számomra. Nem lettem tökéletes, és ígéretem ellenére a magam akaratát valósítottam meg, nem Istenét, aki a teológiára hívott, de én ezt figyelmen kívül hagytam.


Álmom: a zene

Meg szerettem volna valósítani az álmomat, hogy zenét tanuljak. Németországban egyházzenét hallgattam, és egyházzenészként dolgoztam, de két ízben is megkérdezték tőlem, hogy nem a teológián lenne-e a helyem. Isten terveit azonban nem lehet áthágni – 34 évesen iskolapadba ültem.

Azóta többszörösen bebizonyosodott, hogy valóban ez volt az akarata. Olyan tanulási képességgel ajándékozott meg, hogy többszörösen fel tudtam venni a versenyt a nálam 10-15 évvel fiatalabbakkal, és segített abban is, hogy az öt évet négy alatt fejezhettem be. Most a hatodév, ami a gyakorlati év egy gyülekezetben, ez után újra több lehetőség előtt állok majd, de többé nem szeretnék a saját fejem után menni, hanem Isten akaratát igyekszem megvalósítani.


Gyengeségeim

A megtérés után igent mondtam arra is, hogy Isten belenyúlhat az életembe, és formálja azt. Ez néha fájdalmas, de a javamat szolgálja. Krisztusivá, azaz Krisztus-képűvé kell válnom, és ez egy életre szóló feladat. Ha Jézust üldözték, nem nagyobb a tanítvány a mesterénél – mondja a Szentírás, számíthatsz arra, hogy krisztuskövetőként üldözni fognak, vagy igazságtalanul bánnak veled.

Amíg ezt nem értettem meg, személyes sértésnek vettem minden igazságtalanságot, ami ért, és majdnem tönkrementem. Most már tudom, ha bármit is teszek, az Ő kegyelme végtelen. Sőt Isten leginkább a gyengeségeimen keresztül használ fel céljai megvalósításában. Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. Isten megmutatta, hogy a keresztyének legfontosabb feladata az imádkozás. Sajnos éppen ezt hanyagoltam el legjobban. Ezért most arra törekszem, hogy reggel és este legalább fél órát imádkozzam. Istennek bármit elmondhatok: az aznap történteket, örömeimet, kudarcaimat, hálámat, kéréseimet. Luther sokszor mondta: „Ma sok a dolgom, ezért többet imádkozom.” Azt is mondta, ha majd meghalunk, és a mennybe jutunk, és visszanézünk a földi életünkre, akkor látni fogjuk, hogy mennyit értek az imádságaink. És sajnálni fogjuk, hogy nem imádkoztunk többet.

 

-mi-

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Bizonyságtétel
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • „Hirtelen megértettem: az én bűneim miatt halt meg”
  • Böjte Csaba: álomlátók után kiált a világ!
  • A lelkésznek korábban kétes üzletei voltak
  • Igen, persze, én is ilyen gonosz vagyok
  • A fordulópont: amikor a kutyám sem ismert meg
  • A közösségem átformált
  • Magyar zsenigyerekek bizonyságtétele II. rész
  • Magyar zsenigyerekek bizonyságtétele
  • Érezte, hogy minden kicsúszik a lába alól

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.