- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Egyház
2011-12-04 21:30:00 Hatásvadász kiadványokkal rukkolt elő a SpiegelMelyik Jézus néz le ránk?A Spiegel című német hetilap mindig is próbálkozott karácsony tájékán valami látványos meglepetéssel szolgálni olvasóinak – bizonyára nem kegyességi, hanem sokkal inkább üzleti megfontolásból.Idén is előrukkolt a konszern egy külön füzettel, amely a történelem sorozatban „A Názáreti Jézus és egy világvallás létrejötte” címen jelent meg, közel 150 oldalon. A Jézus-történet magazinos tálalása az Újprotestáns/Evangélikál Teológia Munkaközösségének az elnökét, Rolf Hille-t annyira irritálta, hogy nyilvánosan is megfogalmazta kritikáját. De mit is kifogásol Hille?
Az évtizedek során a nagy német magazin már tíz alkalommal foglalkozott Jézussal, a legkülönfélébb megközelítésből. 1958 karácsonyán kiválasztottként mutatta be, 1966-ban a Feltámadottra koncentrált ezzel az alcímmel: „Jézus, a zsidók királya?”. 1996-ban némi krimi-ízzel ezt a címet adta anyagának: „Keresik – Jézus a neve”. Alcímként ez szerepelt: „A történeti Krisztus nyomában". 1997 karácsonyán így fogalmazott a lap: „Drága Jézus, négyen maradtunk. – Jézus egyedül otthon”, alcímként pedig a „Hit egyház nélkül" szerepelt. 1999-ben a Spiegel-füzet fedőlapján ez állt: „2000 év elteltével – Mi marad Jézus Krisztusból”? A mítosz, ami mélyen átjárta a világot – így az alcím.
Hille kritikájának első részében arra utal, hogy a mostani Spiegel-füzet tanulmányai a Jézus-történetet mítoszokra és legendákra vezetik vissza. Isten, aki az egész Jézus-történet szerzője, aki beszélő és cselekvő Személy, sehol sincs az eseményekben és a sorokban. Márpedig Isten a történelembe ágyazottan írta meg a maga Jézus-történetét. A legendán túl. Fotó innen Marad a leszűkítő, a Jézus-történetet a való világból a képzelet világába száműző egydimenziós perspektívátlanság jól ismert logikája, ami szerint Jézus nem tekinthető Isten Fiának. Márpedig ez az egész karácsonyi történet, a testet öltés kilúgozása. Aztán amilyen a kezdet, olyan a folytatás is e logikai rendszerben. A kilúgozó, a Jézus-történet savát-borsát, földi realitását elvenni akaró kételyhintő tendencia a maga sajátos csőlátásával szükségszerűen jut el oda, hogy a feltámadást és a kereszthalált – ami Jézus megváltói engesztelő áldozata – földi szolgálatának csúcsa, utólagos interpretációnak, rajongó keresztények hozzátoldásának tartják a füzet szerzői.
Christian Schüle szerkesztő azon a véleményen van, hogy Jézus valóságos személyéhez csak akkor lehet közelebb jutni, ha a teológiai-irodalmi burkot lefejtik róla. Erre szolgál szerinte a szociológiai rekonstrukció. Schüle szerint Jézus a maga korabeli vándor prédikátoroktól – ahogyan Gerd Theissen protestáns teológus a Jézus-mozgalomról írt nagyszerű könyvében kimutatta – bár erre nem utal a szerkesztő úr (!) – abban különbözött alapvetően, hogy neki hatalmas „vonzereje volt”.
Hille azon a véleményen van, hogy a teológiai professzor olyan Jézus-képet rajzol fel, ami egyoldalúan (!) csak a prófétát ismeri fel benne, s ez alapvetően az iszlám látásmódja. Az iszlám tanítás ugyanis azt tartja, hogy a zsidó prófétából a későbbi korok keresztyénei, meghamisítva a történelemben élt Jézus üzenetét, maguk formálták meg az Isten Fiát, jóllehet, ő csak egy próféta akart lenni, és az is maradt.
Melyik Jézus néz le ránk tehát a karácsonyi történeten, az ünnepen, az egyháztörténeten, az üdvtörténeten, a kozmosztörténeten át? Nem a Spiegel-füzet emberistene, nem egy zsidó próféta, nem a mítoszok, a legendák, mesék csodás királya, nem valamiféle csodarabbi, hanem Isten Fia, a világ Megváltója, a „kicsiny” embervilág és a hatalmas kozmosz Krisztusa.
Dr. Békefy Lajos (forrás: idea.de)
|
Hírsor
A hét java
|
|