- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Egyház
2011-04-19 18:52:00 Haggadát olvasó keresztényekMa szédereste: páskavacsorán született az ÚjszövetségA keresztény hagyomány a zsidóra épül teljes egészében, a megváltásnak megvan az előképe az Ószövetségben, és ez az egyiptomi kivonulás és a megszabadulás.A pészach és a széder illeszkedik a keresztény teológiába, hiszen Jézusban teljesedik be az Írás – mondta el a Mindennapinak Varga Péter Pius egyetemi docens, a Zsidó-Keresztény baráti társaság tagja. Ekkor volt az utolsó vacsora Jézus utolsó vacsorája a szinoptikusok szerint Peszach ünnep volt, a mai széder-est elődje. Az őskeresztények az első századokban a zsidókkal egyidőben ünnepelték Húsvét ünnepét, csak fokozatosan új tartalommal töltötték meg. Az ünnep időpontja a niceai zsinattal vált el, de ma is vannak olyan keresztények, akik szédert ünnepelnek. – A zsidók örömmel fogadják, amikor keresztényként velük ünneplem a szédert. Nem érzem magam kívülállónak, befogadtak. A saját keresztény közösségem, amikor először megültük az ünnepet és felolvastunk a Hagadából, idegenkedett ettől az egésztől. De ez egyszerre spirituális párbeszéd, közös élmény, és valamilyen szinten misszió is. Részévé válunk egymás hitéletének, békével és szeretettel közeledünk egymás felé, hiszen a gyökereink ugyanazok – mondta el Varga Péter „Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” áll a Bibliában (Mózes II. könyve 12. fejezet 42. Károli Gáspár fordítása). Pészah estéjén egkülönös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hagada elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást. A szabadulás gondolata összeköt A széder lényege az elbeszélés, a hagyomány továbbadása. Két szédereste van Pészach alatt, bár technikailag az első nem tartozik Pészach-hoz, mert maga a nyolcnapos ünnep az első széder estét követő nap kezdődik. Ezen a két estén mesélik el a kivonulás történetét Egyiptomból. Az egész széder vacsora az emlékezet, egy nép történetének életben tartása, a megszabadulás élményével, gondolatával, reményével átszőve. Jézus utolsó vacsorája érdekes módon kapcsolódik mindebbe, a keresztények számára új jelentést adva a vacsorának. Az Egyiptomból való kivonuláson túl új emlékezést ad, amikor megtöri a maceszt és odaadja a tanítványoknak, amikor a borral teli kelyhet is nekik nyújtja, azt mondja: „Ez az én testem, az én vérem. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”. Ezzel egyértelműen összekapcsolja a rá való emlékezést egy tágabb hagyománnyal, amelynek sarokpontja a fizikai, lelki megszabadulás gondolata és a további szabadulás ígérete. – Csak a narratívák, a történetek térnek el. Ha a teológiai szinttől el tudunk vonatkoztatni, akkor könnyen felfedezhetjük az élmény azonosságát a két megközelítésben: a szabadulás, a megmenekülés a rabságtól mind a két történet alapélménye. A zsidók számára az egyiptomi rabságból, a keresztények számára a bűneink rabságából. – mondja Varga Péter. Felvetésünkre, hogy a keresztények jó része idegenkedik az ószövetségi hagyománytól, sőt antiszemiták is vannak köztük, Varga Péter elmondta: – aki nyitott szívvel és nyitott füllel közelít ehhez, az fel tudja fedezni az Ószövetségben az azonosságot. A zsidókhoz semmi közünk attitűdjével szemben az az érett keresztény szemlélet, amely felismeri, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. KV
|
Hírsor
A hét java
|
|