Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-10-20 22:00:00

Megvalósulhat végre a pápa és a pátriárka találkozója?

Közeledhet Róma és Moszkva

II. János Pál megjövendölte, hogy Európa megújulása Oroszországból indul majd ki. Akkoriban sokan úgy gondolták, hogy ez a vélemény egy félrevezetett ember tévedése. Úgy tűnik azonban, a pápa többet tudott, mint kritikusai.

 Az európai egyházi sajtó az ortodox és katolikus kapcsolatokkal van elfoglalva, ami jelzi, hogy a két egyház egyre közelebb kerül egymáshoz. A diplomáciai siker Benedek pápa és Kirill orosz pátriárka találkozója lenne, amit már II. János Pál pápa is javasolt, de soha nem valósult meg. 2013-ban a találkozó az 1700-adik évfordulóján lenne a Milánói ediktum aláírásának – Konstantin császár ezzel a dokumentummal vetett véget a keresztényüldözésnek. Ez lenne a történelem során az első találkozó a római pápa és a moszkvai pátriárka között.

Az ellentétes érdekek mellett vannak közösek is

Néhány évvel ezelőtt még lehetetlennek tűnt a pápa és a pátriárka találkozója, a két egyház között elhúzódó problémák miatt, mint például a területi követelések megerősödése, és a hit újjászületése a volt szovjet területeken. A kapcsolatban a feszültség egyre nőtt, és bár távol voltak a megoldástól, mégis kialakult a szorosabb együttműködés szelleme.

Mind Benedek, mind Kirill osztja azt a meggyőződést, hogy az európai kultúrának újra fel kell fedeznie keresztény gyökereit, hogy visszafordítsa a szekularizmus folyamatát, ami erkölcsi összeomlással fenyeget. Mindketten hasonló  történetet láttak: Benedek tanúja volt a náci Németország barbarizmusának, míg Kirill z kommunisták évtizedekig tartó  vallásellenes kampányának. A materializmus, a szekularizáció alapja alárendeli az egyént valamilyen ideológiának vagy az államnak, mint a náciknál vagy a kommunistáknál. Ha Európa továbbra is folytatja ezt a világi sodródást, az a veszély fenyegeti, hogy megismétlődik a múlt század barbarizmusa, vagy a kontinens megadja magát az iszlámnak.

A mélyülő kapcsolatból nem következik a katolikusok és az ortodoxok uniója. A római katolikusok optimistábbak az egységgel kapcsolatban, mert kevésbé vannak tudatában a két egyház között fennálló gyűlöletnek. A fokozódó együttműködés a szekularizáció fenyegetésének súlyát érzékelteti, ugyanakkor azt is jelzi, hogy az érzékeny történelmi kényszerhelyzetet megfelelő módon és időben lehet kezelni, illetve hogy a sürgető küldetés nem kerül vakvágányra.

Az együttműködésnek köszönhetően az egyházak felülvizsgálták követeléseiket abból a szempontból, hogy melyik bizonyul előnyösnek hosszú távon. Az ortodox oldal egyetemes joghatósági elsőbbséget követel a patriarchának, amit Róma az 1054-es nagy egyházszakadás óta elutasított. Az ortodoxok a római pápát a római egyház törvényes pátriárkájának tekintik, és megadják neki a tiszteletet egy közös tanácskozáson, de nem ismerik el a pápai primátust. A másik oldalról az ortodoxoknak nincs egyházi tanítóhivataluk (magisterium), vagyis egy központosított egyházi struktúrájuk, ami a világ összes ortodoxát képviselné. Ez vezetett azokhoz a tartós belső ellentétekhez, melyek századok óta rendkívül következetesek. Ezért nem meglepő, hogy az ortodoxoknak néhány katolikus követeléssel problémáik vannak, például a felelősségi körök és a római érsekség fennhatósága kapcsán. A katolikus egyház már rég felismerte, hogy ez az alapvető különbség a két egyház között. A szekuralizmus terjedése és a kulturális kihívások mindkét félnek egyformán fontos kérdések: ezeken a területeken együttműködhetnek az erkölcs és a kultúra érdekében.

Az ortodox egyház legimpozánsabb nagykövete az Oxfordban végzett Ilarion Alfejev metropolita. A megfigyelők szerint Ilarion és Benedek között mindig mély tiszteletet és szeretetet lehetett megfigyelni, ami hozzájárult a kapcsolatok építéséhez. Mindketten többször felhívták a figyelmet a keresztény Európát fenyegető veszélyekre, és különösen a „keresztényfóbiára", azaz a kereszténységtől és annak jelképeitől való félelemre. Ilarion erről beszélt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szeptemberi ülésén is.

 

catholic.org / K. M.

Kép innen

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.