Réz építtette az acélgyári templomot

Kizavarta a híveket a templomból a salgótarjáni pap

A modern templom és rendház 1950-ig állt ferences vezetés alatt, de a salgótarjániak ma is hálával gondolnak vissza a barátokra, különösen a nép nyelvén kiválóan értő szervezőre és hitszónokra, Réz Mariánra, aki 1968-ban, életének 67. évében Budapesten hunyt el.

Ki is volt ő?

Híresek voltak a többnapos missziói. A rendek feloszlatásáig 330 egyhetes nagy missziót tartott, általában másodmagával. Nagyszerű humora volt. Az egyik faluban igen eredményes volt a misszió. Mindenki meggyónt, csak a falu bírója nem. Marián atya elment hozzá. A bíró elbújt a szalmakazal mögé. Utána ment, s azt mondta neki: „Miért akar maga a falu szégyene lenni? Már mindenki meggyónt csak maga nem. Hogy elkerülje e szégyent, gyónjon hát meg.” A megszeppent bíró azt kérdezte, hogy hol és mikor? Itt és most – hangzott a válasz. És ott, a kazal mellett meggyónt. Gyónása után a bíró azt híresztelte a faluban, hogy ez egy igazi barát. „Tőle kellene, hogy származzon minden barát.”

Elküldte a híveket a bűnbánatba

Kecskeméten tartott missziót. A Miatyánkot imádkoztatta bevezetőként. És amikor odaértek, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, miként… Harsány hangon felkiáltott. „Állj! Mit imádkozol? Átkot kérsz magadra! Megbocsátottál-e ellenségednek, mielőtt ide jöttél a templomba? Nem! Most menjetek haza, és holnap csak az jöjjön ide a templomba, aki megbocsájtott felebarátjának.” És a tömeg egymást taposva ment ki a templomból.

Réz Marián az ötvenes években a pasaréti rendházban élt. Itt történt, hogy a választással kapcsolatban körlevelet kellett felolvasni. A szentmise után bejött egy hívő és kérte, hogy Marián atya mondjon szentmisét azért az elmebetegért, aki ezt a körlevelet fogalmazta, és odaadott neki száz forintot. (Egy miséért akkor tíz forint járt) Az atya azt válaszolta, hogy erre a szándékra nem vesz fel szentmisét. De ha megfelel úgy, hogy „a szentmisét kérő szándékára”, akkor igen. A hívő beleegyezett.

Rengeteg papnak, püspöknek tudta utánozni a beszédét. Néha nem volt kedve az utánzáshoz. A fiatalabb rendtársai ilyenkor mindig beugratták. Hogy volt ez Mari? (Így becézték a renden belül a robosztus alkatú testvért.) Ugye úgy, hogy… Ilyenkor indulatosan mondta, hogy nem úgy volt. Hát akkor hogy? És máris dőlt belőle a szóáradat, rendtársai pedig a hasukat fogták nevettükben.

(Ferences Sajtóközpont)

• Cimkék:
bűnbánat ferences templom Salgótarján

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére