Méltányos munkaidő, a Biblia szerint

Isteni törvény a kizsákmányolás ellen

A Policy Solutions felmérése szerint a magyarok évente 150 órával dolgoznak többet, mint nyugati társaik, 60 százalékkal kevesebb bérért. A túlhajszoltság következtében egyre gyakoribb jelenség a depresszió, a kiégés, és emelkedik a válások, illetve a szétesett emberi kapcsolatok száma. Az ENSZ Világegészségügyi Szervezete szerint 2030-ra a „burn out” a legsúlyosabb betegségek közül az első lesz.

Élősködők

Magyarországon az átlagosnál is nagyobb a munkahelyi és a megélhetési bizonytalanság. Egyesek éveken, évtizedeken át az embertársaikon élősködnek, mert jobban megéri ez nekik, mint alacsony fizetésért dolgozni.

A Szentírás fontos részét képezi a munkáról és a pihenésről szóló tanítás, amely tanulságos lehet a mai ember számára. A Tízparancsolat leghosszabb parancsolata is ezzel foglalkozik.
„Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon ….. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz 20: 9-11.)

Eredeti világrend

Az alkotó, termelő tevékenység kezdettől fogva részét képezte Isten világrendjének. Már a Szentírás első lapjai is egy aktív, cselekvő Istent mutatnak be, aki az embert szintén tevékeny életformára alkotta meg. Az első emberpárt azért helyezte az Éden kertjébe, hogy „azt művelje és őrizze” (1Móz 2,15). A bűn azonban nem csupán az ember Istenhez, valamint a másik emberhez való kapcsolatát rontotta meg, hanem a munkához való viszonyát is. Azóta az ember számára a munka a létfenntartáshoz szükséges fáradtságot, gyakran szenvedést jelentő tevékenység.

Az antik görög és római gondolkodás a kétkezi munkát nem becsülte, sőt egyenesen megvetette. A Biblia ezzel szemben a tétlenséget és a lustaságot ítélte el. „Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, (…) így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint fegyveres ember” (Péld 24,30–34). A munkaszeretetet az Ószövetség a bölcs ember tulajdonságaként tünteti fel, aki felismeri az adódó lehetőséget, és az alkalmas időt nem hagyja elveszni. Munkájában pedig tartja magát a határidőkhöz (Péld 10,5).

A teológia a gazdagságról

Az anyagi áldáshoz nélkülözhetetlen Isten segítsége. Számos teológiai nézőpont szerint a Teremtő azonban csak az elvégzett munkát áldja meg. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Péld 10,4). Ez a nézet kiemeli: a gazdagságot a Szentírás nem adottságnak tartja, hanem olyan értéknek, amely felelősségteljes munka által jön létre. A gazdagság és a szegénység kapcsán mérlegelni kell, hogy mennyi része van abban a szorgalomnak, illetve a hanyagságnak.

Jézus és az apostolok tanításában is fontos szerepet töltött be a munka. Tanítványainak többsége halász volt, de például a kereszténységhez később csatlakozó Pál sátorkészítőként dolgozott. Jézus példázataiban is a legkülönbözőbb foglalkozások (pl. földműves, pásztor, kereskedő) szerepelnek, és gyakran alkalmazott megkülönböztetést az adott szakmát jól, és rosszul végzők között.

A munka azonban nem töltheti ki teljesen az életet, mert a családra, a nemzetre és az egyházi közösségre is időt kell szánni. A Szentírás ugyanis nem csupán a lustaságtól óv, hanem attól a félreértéstől is, hogy az ember kizárólag a saját munkája gyümölcsét élvezze. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradtsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127,1–23).

A pihenés parancsa

Az alvás provokatív módon olyan alkalomnak értékelhető, amikor Isten barátainak kenyeret ad anélkül, hogy a céljukat önsanyargató túlórákkal érnék el. Az alvás azonban csak munka után esik jól. „Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság” (Préd 5,11). A mértéktelenség ugyanúgy a nyugalom rovására megy, mint a túlbuzgóság. „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, hiszen minden nap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta a szívének. Ez is hiábavalóság!” (Préd 2,22–23).

Nem meglepő tehát, hogy az Ószövetségben a pihenőnap – a szombattörvény – fontos szerepet játszik. A legtöbb bibliai helyen erről a törvényről esik szó, és a leghosszabbnak számít a Tízparancsolaton belül. A szombattörvény egyik fontos része a hétköznapi munkavégzés szüneteltetése, amely kiterjed a függőségben lévő munkavégzőkre (2Móz 20,10–11). A próféták is határozottan arra intenek, hogy minden tevékenységtől tartózkodjunk a nyugalom napján.

zdr

• Cimkék:
Biblia munka munkaidő méltányos

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére