Ami a csapások mögött lehet

Isteni büntetés az aszály?

Az egyiptomi 10 csapás valódiságát egyre több régész fogadja el. Magyarázatát a klímaváltozásban és a környezeti katasztrófákban látják. A csapások legtöbbje a régészek szerint a Nílus-deltában található Avarisz városának maradványaiban mutatható ki leginkább, amely II. Ramszesz fáraó (Kr. e. 1278–1213) idejében az ország egyik fővárosa volt.

Természeti magyarázatok

A klímaszakértők természetes magyarázatokat keresnek: ebben az időszakban komoly változás következett be Avarisz környékének éghajlatában. Ramszesz uralkodása alatt a melegebb, esős éghajlat hirtelen szárazra váltott. A drasztikus éghajlatváltozásnak komoly következményei lehettek. Ez akár okozhatta is volna az első csapást. A Nílus ugyanis a szárazság miatt lassú, iszapos folyóvá vált, és a vizét vízi alga festette vörösre. Az algák vezettek a békák, tetvek és a legyek megjelenéséhez. További következmény pedig a rovarok által okozott betegségek elharapózása lehetett.

A kutatók a hetedik, nyolcadik és a kilencedik csapást a Kréta szigetétől északra található szantorini vulkánkitörés eredményének tartják. A vulkáni hamu előbb sötétséget és hideget, majd hatalmas viharokat okozhatott. Ez állhatott a sáskajárás hátterében is. Az elsőszülöttek halálát pedig a gabonakészletet megfertőző gombára vezetik vissza: az elsőszülöttek ugyanis elsőként vehettek ezekből, így ők lehettek a járvány első áldozatai.

Betegség, fogság, háborús vereség

Isten büntető csapása saját népére is kiterjedhetett. Így a zsidóság pusztai vándorlásakor elégedetlen volt az Örökkévalótól kapott táplálékkal, és húst kívánt fogyasztani. Isten fürjeket bocsátott a táborra, „de a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az Úr haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.” (IV. Mózes 11; 33).

Mózes és a próféták figyelmeztették a népet, hogy ha engedelmeskednek Isten parancsolatának, akkor megáldja őket. Engedetlenségük következményei azonban súlyosak lehetnek. Az 5. Mózes 28: 15–68. verseiben olvashatunk betegségekről, aszályról, háborús vereségekről, fogságról, természeti csapásokról (sáskajárás, férgek elszaporodása stb.), illetve éhségről. „Ha nem tartod meg, és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az Úrnak dicsőséges és félelmes nevét, akkor az Úr csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket. Rád hozza Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol.” (5Móz. 28; 58)

Aszály, mint Isten büntetése

Az aszály különösen nagy károkat okozhatott annak ellenére, hogy Palesztina éghajlata a Kr.e. I. évezredben a maihoz képest csapadékosabb volt. Akkor fordulhatott elő, ha a korai (tavaszi) és a késői eső (június) elmaradt. Ekkor könnyen éhség is támadhatott az országban a rossz termés miatt. Az aszályt az ókori zsidók Isten büntetésének tartották. Ugyanis a világképük szerint Isten a teremtés második napján az égboltozatot kiterjesztve, különválasztotta az égi és a földi vizeket. Az égboltozat megnyitott résein hullajta alá Isten az esőt. Ha Isten elégedetlen az emberek erkölcsi életével, akkor ezt visszatartja.

Ez történt Illés idejében is. „.. ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra. (1Kir. 17:1.) … Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az Úr igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt.” (1 Kir. 18; 1-2)

A talmudi időben a szárazság idején az ókori zsidók egy Isten előtti kegyes embert választottak ki, hogy az Örökkévaló előtt szószólójuk legyen. E férfiakat nem az előkelők, nem is a tudósok, hanem a legalsóbb néprétegek köréből jelölték ki.

zdr

• Cimkék:
aszály Biblia Isten büntetés csapás Egyiptom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére