- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Egyház
2011-12-11 08:30:00 A szentmise előtti csendben érintett meg előszörHeavy metal bandától a papságigAmbrózy Tamás atya kamaszkorában rockbandában játszott, graffitizett, és persze szerelmes is volt. Aztán egyetemistaként egy októberi napon megszólította őt az Isten. Nem volt egyszerű szakítani korábbi életével.Bár vallásos családban nevelkedtem, testvéreimmel mindig jártunk hittanra, és vasárnaponként misére, de otthon együtt nem imádkoztunk. Kamaszkoromban sok mindenen átestem, voltam rocker, énekeltem heavy metal zenekarban, igaz, csak két számot, a nővéremmel „hardcore" mulatózóhelyekre jártam, egyszer falat is firkáltam, bár erre nem vagyok büszke így utólag. Aztán a középiskolában beleszerettem az egyik osztálytársnőmbe, amiből kapcsolat lett, három évig tartott. Katolikus gimibe jártam, ahol a hittantanárunk pap volt, de eszembe sem jutott, hogy én is az legyek.
Érettségi táján bérmálkoztam, ekkor a szentmise előtti csendben érintett meg először az Isten. Ezután jött egy nagyobb fordulat, elkezdtem mindennap misére járni, ministráns lettem. Felvettek a Pázmány Bölcsész Karán szociológia–angol szakra Piliscsabára. Egyetemista hittant kerestem, időseket látogattunk kórházakban, lelkigyakorlatokra jártam, emlékszem Kerényi Lajos atya Egerszalóki lelkigyakorlatára, az nagyon sokat adott. Buzgón tanultam az egyetemen, újra beleszerettem egy lányba, ez a kapcsolat három hónapig tartott.
Addig is mindennap felajánlottam a szentmisét valamilyen szándékra, az elkövetkezendő napokban azt kértem Istentől, hogy mutassa meg, mit szeretne tőlem, hiszen harmadéves egyetemista vagyok, barátnőm van... A második nap az az evangélium volt, amikor Jézus elküldött hetvenkét tanítványt, hogy hirdessék Őt, és itt hangzik el ez a mondat is: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra!”( Lk 10,3) Ez az evangélium olyan hatást váltott ki belőlem, hogy szaporábban kezdett verni a szívem, s tudtam, éreztem, hogy ez valóban a meghívásom. Végül teljesen elveszettem az érdeklődésemet a szociológia és az angol iránt, így a tanulmányaimat félbehagytam. De a kedvesemmel nem volt egyszerű szakítani, idő kellett hozzá, míg ő el tudott engedni, és én ki tudtam lépni.
Négy éve vagyok pap, most pestiből vidéki lelkipásztor lettem, négy falut látok el. Azóta az életemet állandó változás jellemzi, új kihívások, új keresztek. Keresem a helyemet, és egyre inkább megtalálom itt. Visszatekintve úgy látom, hogy tizennyolc éves koromban volt egy nagy fordulat, ahonnan kezdve a csatát más bajtársakkal, más ellenség ellen, más terepen, más öltözetben, más fegyverekkel vívom, de a harc nem állt meg. Számomra a megtérés a halálig tart, egy út.
– mi –
|
Hírsor
A hét java
|
|