XVI. Benedek új könyve újabb lépés a párbeszédben

Felmenti a zsidóságot – falni fogják?

„A zsidók nem felelősek Jézus haláláért” – járta be a nemzetközi lapok címlapját XVI.
Benedek pápa március 10.-én megjelenő új könyvének alapvető gondolata. Az ily módon
is reklámozott kötetben (amely egyébként a négy évvel ezelőtt megjelent pápai Názáreti Jézus
folytatása) a katolikus egyházfő metsző logikával és számtalan bibliai utalással és teológiai
argumentummal szedi szét a zsidó népet istengyilkossággal vádoló szélsőségesek érveit.
Szerinte ugyanis nem en bloc a zsidók, hanem Poncius Pilátus valamint a Templom elöljárói
felelősek Jézus haláláért, mi több, állítólag óráról órára végigköveti a Jézus elfogása és halála
közötti időszakot. (Ez ügyben érdemes a makói születésű, 87 éves oxfordi professzor, Vermes
Géza műveit lapozgatni. A világ egyik legelismertebb Jézus-kutatója – például a hasonló, az
evangéliumok alapján óráról órára haladó, 2005-ben megjelent A passió című munkájában
– alaposan megcáfolja az antiszemita toposzokat, igaz, ő már abban is kételkedik, történt-e
jogszerű, a szanhedrin előtt lefolytatott per.)

A zsidó nép barátja

Új könyvében nem mond sok újat a pápa, mivel a római katolikus egyházban már az 1965-
ben lezárt második vatikáni zsinat óta (különösen a Nostra Aetate kezdetű történelmi
dokumentum óta) intézményesült ez a nézet, és mondhatni kinézik a papságból azokat,
akik vérvádakkal és egyéb koholmányokkal próbálják körülbástyázni antiszemitizmusukat.
Mindenestre zsidó vallási vezetők üdvözölték a pápai könyvet, sőt, egyenesen történelmi
momentumnak nevezték megjelenését, mert a pápa úgymond személyesen is kiáll
az évszázados, sok esetben teológiai érvrendszerre építő antiszemitizmus ellen. A jó
kapcsolatnak múltja is van, Ratzinger bíborosként ugyanis – még a Hittani Kongregáció
vezetőjeként – a zsidó vezetők között is elismerést vívott ki magának a zsidó-keresztény
teológiai párbeszédben, és II. János Pál pápához hasonlóan többször utalt idősebb
testvéreiként az Ószövetség népére. Nem mellesleg pápává választásakor, 2005-ben, Tel-Aviv
főrabbija, a holokauszt-túlélő Izrael Lau „a zsidó nép barátjának” nevezte.

Áldás, nem átok

Újszerű gondolatnak tűnik a könyvben, hogy XVI. Benedek új fénybe helyezi az antiszemiták
egyik kedvenc fordulatát, miszerint a zsidóság globálisan átkot kért magára akkor,
amikor Máté evangéliumában azt kiáltották volna Pilátusnak, hogy Jézus vére rajtuk
és gyermekeiken. A pápa szerint Jézus vére „nem bosszúért és büntetésért kiált, hanem
megbékélést hoz. Nem valaki ellen, hanem sokakért, mindenkiért ontatik ki.” A katolikus
egyház feje az utóbbi években sokat tett a zsidósággal való viszony elmélyítéséért. 
Tagadhatatlan, hogy 2009-ben ellátogatott Izraelbe, sőt, egy évvel később tiszteletét tette a római zsinagógában is, és megszólalásaiban még nagy rosszindulattal sem igen lehetett zsidóellenes fordulatokra bukkanni.

Máséban viszont igen. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora, gyakorlatilag a pápa
személyes igehirdetője, tavaly Húsvétkor, nagypénteki prédikációjában a katolikus egyház pedofilbotrányaival kapcsolatos „sajtóhadjáratot”, és az egyházat emiatt ért fájdalmat a
zsidóság szenvedéseihez hasonlította. Amivel egy füst alatt sértette meg a zsidóságot és a
papi gyermekmolesztálás áldozatait. A kapucinus szerzetes később bocsánatot kért
átgondolatlan szavaiért. Mások azt róják fel a pápának, hogy támogatja annak a XII. Piusz
pápának a szentté avatását, aki karakánabb kiállással sokak szerint jóval többet tehetett volna
a második világháború idején a zsidóságért.

Négy évvel ezelőtt pedig újabb dolog terhelte meg a katolikus-zsidó viszonyt. Történt
ugyanis, hogy a pápa eleget tett sok millió római katolikus kérésének, és engedélyezte
az 1570-ben rendszeresített latin nyelvű rítus használatát. Igen ám, csakhogy kevesen
gondoltak arra, hogy alaposan áttanulmányozzák a tridentinek is mondott liturgiát, amelynek
a szövege szerint Nagypénteken a híveknek azért kell imádkozniuk, hogy Isten „vegye le a
fátylat a hitetlen-hitszegő zsidó nép szívéről, és szüntesse meg vakságukat, hogy elismerjék
igazságának világosságát”, aki Krisztus. Vagyis sok, a latin misézést preferáló katolikus a
zsidóságot sértő formában emlékezik meg éppen Húsvétkor Krisztus haláláról.

Isten és a Cion bölcsei

A legnagyobb vihart viszont azzal kavarta Róma, hogy két évvel ezelőtt befogadta kebelébe
a pápa ellen lázadozó különutas (és szélsőjobboldali nézeteket valló) Marcel-François
Lefèbvre érsek (a Szent X. Piusz Papi Társaság alapítója) által felszentelt négy püspököt.
Miután feloldották a kiközösítésüket, egyikükről, Richard Williamsonról kiderült, masszív
antiszemita kijelentéseket szokott tenni, alig néhány héttel korábban egy svéd televíziónak
azt nyilatkozta, hogy a nácik sosem üzemeltettek gázkamrákat, és a Holokauszt
áldozataival kapcsolatban is azt mondta, legfeljebb 2-300 ezer zsidót ölhettek meg a második
világháborúban. Ezt megelőzően pedig amellett érvelt, hogy „Isten adta az emberek kezébe
a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit” – márpedig e „mű” tudvalévőleg az orosz titkosszolgálat
zsidóság elleni koholt felbujtóirata. Nem csoda, ha már 2008-ban brit katolikus lapok is
arról írtak, hogy Williamson a „szakadár katolikus szélsőjobboldal Boratja”. A botrányt csak
fokozta, hogy 2009 februárjában kiutasították Argentínából, végül Róma attól tette függővé
püspöki működésének további engedélyezését, hogy a püspök elhatárolódik Holokauszt-
relativizáló nyilatkozataitól. Erre eddig nem került sor. Tény viszont, hogy új könyvével a
pápa további lépéseket tett a zsidó-keresztény párbeszéd elmélyítése felé.

Sz. B. 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére