Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-10-05 14:00:00

A keresztények nem győznek elhatárolódni Robertson kijelentésétől

Elment az esze a világhírű prédikátornak?

Felháborodást keltett a karizmatikus tévéevangélista, Pat Robertson közelmúltban tett nyilatkozata, mely szerint etikus lehet elválni az alzheimeres házastárstól.

Vajon alzheimeres lett a híres tévéevangélista, hogy nem emlékszik a bibliai szeretetparancsokra? – találgatják hívő keresztények a világ minden pontján szeptember közepe óta. Ekkor robbant a bomba: Pat Robertson, az ismert tévéevangélista, a 700-as klub (The 700 Club) nevű, Magyarországon is vetített újprotestáns, karizmatikus műsor házigazdája felvetette: erkölcsileg igazolható, ha valaki elválik alzheimeres házastársától. A 81 éves veterán prédikátor nézői kérdésre válaszolva azt mondta: a férfi nem követ el bűnt, sőt, erkölcsén sem esik csorba, ha elválik beteg feleségétől, és újraházasodik.


Általános felháborodás

Az amerikai keresztény megmondóember szerint az „Alzheimer a halál egy formája (...), tudom, kegyetlenül hangzik, de a férj elválhat, és újrakezdheti az életét valaki mással, amennyiben biztosítja, hogy beteg feleségét gondozzák, és valaki törődjön vele.”

Borítékolható volt az amerikai keresztények általános felháborodása. Az Egyesült Államokban mintegy 5 millió ember szenved Alzheimer-kórban, és szeptember 16-ára már az egész ország Robertson megosztó kijelentéséről beszélt. Sokan azon akadtak fenn, hogy az evangéliumi hit egyik erős bástyájának tartott Robertson ekképpen úgymond felvizezi a bibliai parancsokat, és felpuhítja a hitet – akadnak olyan fundamentalista gyülekezetek, amelyekben elvált ember még vasárnapi iskolában sem taníthat. Mások egyszerűen szívtelenséggel vádolták a prédikátort.


Nem ura a testének?

„Nem térek magamhoz” – nyilatkozta Joel Hunter, egy 15 ezer fős floridai megagyülekezet lelkésze, és hozzátette: „nem is értem, hogyan mondhat ilyet bárki, aki olvassa a Szentírást, vagy legalább kicsit is ismeri a hagyományos menyegzői fogadalomtételeket. Persze mindannyian találhatunk ürügyet saját kényelmünk fenntartására (...), de mindezt lehetetlen leszűrni abból, amit Jézus tanít a házasságról.” Hunter szerint innen már csak egy kis lépés kell ahhoz, hogy bármilyen házassági nehézség miatt a társak sietve kijelentsék, társuk jelképesen meghalt, és így lelkifurdalás nélkül folytathassák az életüket – férjük, feleségük nélkül. Az Obama elnökhöz közelálló lelkipásztor szerint ezen az alapon bárki felvethetné, hogy például a férje túl sok időt tölt videójátékokkal, amivel tulajdonképpen kilépett a házasságból, szinte meghalt a felesége számára.

Más érveket talált Leith Anderson, az Evangéliumi Keresztények Országos Egyesülete (NAE) elnöke. Anderson szerint a Biblia egyértelműen tanítja, hogy a férj nem ura a maga testének, és a feleség sem ura a maga testének. Ebből pedig az következik, hogy amiként az ember nem léphet ki alzheimeres testéből, úgy házastársa testét sem szabad hátrahagynia egy válásban.


A házastárs szeretete ad erőt

Nem elég, hogy a keresztények nem győznek elhatárolódni Robertson kijelentésétől, még a világi média is felháborodott. Az orvosok és szociális munkások egyaránt elutasították a felvetést, mert szerintük a házasságkötéskor kimondott fogadalom része, hogy a felek „jóban, rosszban, egészségben és betegségben” is hűségesek maradnak egymáshoz. Amint egy alzheimeresekkel foglalkozó szociális munkás kifejtette: „gyakran csak a házastárs szeretete ad erőt a beteg embernek ahhoz, hogy ne adja fel a küzdelmet a kórral.” Az országos hírcsatornák is megindító képsorokat mutattak 50-60 éve házas emberekről, akik hűségesen gondozzák alzheimeres társukat.

Mások azt vetették fel, hogy időnként a beteg ember akar elválni, és új kapcsolatot létesíteni. Neves orvosok és pszichológusok amellett érveltek, a végső döntést a házaspárnak kell meghoznia, és az egyáltalán nem segít, ha valaki kívülről mondja meg nekik, mit (ne) csináljanak. Mindehhez Tim King, a keresztény Sojourners szervezet szóvivője azt tette hozzá, hogy Robertson kijelentése abból a szempontból mindenképpen előremutató, hogy a tévéprédikátor felismerte: senki sincs abban a helyzetben, hogy „követ vessen” egy ilyen nehéz helyzetben levő emberre. 

Ki veszi komolyan?
„Ma már elég kevés keresztény veszi komolyan Robertsont” – nyilatkozta Russel D. Moore, a Kentuckyi Déli Baptista Teológia rektora, aki szerint „legtöbben csak hitetlenül megrázzák a fejüket, amikor egy újabb bombasztikus kijelentést tesz”. Robertson valóban ismert megosztó megnyilatkozásairól, ám ezúttal visszavonta, pontosabban árnyalta az Alzheimerrel kapcsolatos véleményét. Szerinte félreértették szavait, mivel ő, aki – mint jelezte – ismeri a Bibliát, soha nem buzdítana a válásra. Véleménye csupán egy konkrét esetre vonatkozott, nem pedig egyetemes érvényű volt.
Az 1988-ban magát még republikánus elnökjelölti aspiránsként is megmérető Robertson politikai szimpátiája is közismert. A markánsan jobboldali, republikánus prédikátort 1961-ben lelkésszé avatta a déli baptista egyház, ám sokan nem innen ismerik. Népszerűsége az 1970-es években lett egyre nagyobb, miután felfuttatta korábban megvásárolt tévés hálózatát, a Christian Broadcasting Network (CBN) nevű céget. E médiavállalat programjait ma már 180 ország 71 nyelvén, így magyarul is lehet követni. Robertsont versenylovak iránti szeretetéről, globális üzleti érdekeltségeiről és arról is ismerni, hogy szoros üzleti kapcsolatokat ápolt Libéria hírhedt vezetőjével, Charles Taylorral. Nincs hely felsorolni minden megosztó kijelentését. Legyen elég annyi, hogy 1976-ban megjósolta, a világ 1982-ben véget ér, e próféciáért – másokkal együtt – megkapta a vicces IgNobel díjat.

Sz. B.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.