Isten igéjét vitte el az eszkimóknak

Egy misszionárius különös élete

Nicola Vollkommer „A fagyvilág peremén” címmel könyvet írt John Sperry kalandos és próbatételek között is áldott életéről. Fiatalon biztos tengerésztiszti karrierjét hagyta oda Jézus Krisztus szolgálatáért.

Tanúságtétel a föld végső határáig

Gyermekkorát Közép-Angliában töltötte az 1924-ben született Sperry. A második világháborúban naponta kockáztatta életét a tengerészetnél. Ám a karrierbe beleszólt az Égi hang, ami új útra terelte őt. A család kezdeti tiltakozása ellenére is beiratkozott egy bibliaiskolába. Ott ismerte fel küldetését: az eszkimók lelkipásztorává kell lennie. Az Északi-sarkkör vonzása nem hagyta nyugodni, megtanulta az eszkimók nyelvét. A bibliaiskolában ismerkedett meg későbbi feleségével, Elisabeth MacLarennel. Ez az Ige adta a döntő indítást neki: „Lesztek nékem tanúim…a föld végső határáig ”. 1949-ben hajóra szállt, s átment Kanadába, hogy ott megkezdje missziós lelkészi tevékenységét. Szolgálati területe több mint 1 millió négyzetkilométer volt.

A könyv írója jól érzékelteti, milyen és mennyi szokatlan nehézséggel kellett megbirkóznia a fiatal misszionáriusnak. Az eszkimók életstílusára hamar megtalálta a megfelelő szavakat: földtisztelet, földhöz kötöttség, ellenséges erők közötti életben maradás, küzdelem a túlélésért, ugyanakkor függőség a természettől. Már a fogcsikorgatóan fagyos észak lakóinak „Viszontlátásra!” köszöntése is utal a kiszolgáltatottságra, a bizonytalanságra. Ők így fogalmaznak: „Ha viszont látjuk egymást!”.

A 19 éves Sperry újvilágbeli otthonát a kis Coppermine településen találja meg, amit „Jégvillám” néven becéznek az ottaniak. Hamarosan világossá lett előtte, hogy a sok eszkimó repülőgépe érkezésekor nem az új pásztor üdvözlésére jött ki, hanem azért, hogy megnézze: van-e számára valami a nagy, kék postazsákban, amit a repülőgép hozott. Leghűségesebb missziós munkatársa a 16 Husky kutya volt, akiknek éjjel-nappali társasága segítségével tett látogatásokat a messzi Északon, illetve túlélte az olykor váratlanul, drámaian támadó nehézségeket.

A lelkek és a testek orvosa volt

Felesége, aki két és fél év elteltével ment John után, leveleiben jelzi neki előkészületeit a közös munkára, hitvallása ez volt: „Mindketten azért vagyunk itt, mert Jézus Krisztust szolgáljuk, hiszen keresztyénnek lenni azt jelenti, személyes döntést hozni az Úr követéséről, és szolgálatáról”. Kemény családi próbák érik a fiatal házaspárt. Első lányuk, Jacqueline tíz órával születése után meghalt, mert gyenge volt a tüdeje. A következő nagy fájdalom 1956-ban éri őket, második lányuk, Angela fogyatékosan jön világra, de életben marad. 1959-ben születik meg John fiúk.

John Sperry, az észak anglikán püspöke. (Fotó innen)

A misszionáriust az eszkimók közötti különféle betegségek is foglalkoztatták. Mit tud tenni a diftéria, a nátha, a tuberkulózis és mumsz ellen? Az 1970-es évektől a fehérek szexuális úton terjedő betegségeket is behurcoltak a messzi Északra, melyek addig ismeretlenek voltak az egészséges őslakók között. És rendszerint csak akkor vállalták az eszkimók a fárasztó szánutazást a távoli ambulanciára, amikor már késő volt. Ő is igyekezett a rendelkezésére álló gyógyszerekkel, eszközökkel segíteni a bajba jutottakon. Bibliája, énekeskönyve mellett állandóan volt nála elsősegélydoboz is.

Világos, egyszerű igehirdetések inuit nyelven

Az egyszerű emberek között megtanult egyszerűen fogalmazni, lényegre törően beszélni. Jézus egyszerű, mély értelmű mondatai nagy hatással voltak a sarklakókra. Sperry legnagyobb álma volt a Biblia lefordítása az eszkimók nyelvére, amelyet meg is valósított. Felesége váratlan halála mélyen lesújtotta, ezt követően nyugdíjba vonult. Kanada anglikán püspökeként 1974 és 1990 között szolgált Északon.

Sokat volt úton hatalmas püspökségében, aminek kiterjedése hazánk tizenötszöröse. Hol sítalpon, hol hótaposó talpakon, hol szánon, rénszarvasok, sarki kutyák, végtelen hómezők, felhőtlen éji égből rászikrázó csillagok, s a végtelen csend társaságában. Az északi territórium főkormányzóságának archívumai között található egy jellemzés róla: „Különös érzéke volt arra, hogy az inuit őslakosok szükségleteit megérezze. Elfogadta és tisztelte kultúrájukat, életmódjukat, megtanulta nyelvüket, lefordította imakönyveiket, és úgy élt közöttük, mint aki közülük való”.

John Sperry megosztozott Észak őslakóival gondjaikon, együtt éhezett velük, és együtt vészelték át az emberpróbáló mínusz 60 fokos hideget is. Lefordította a Bibliát nyelvükre, ami nem volt egyszerű, hiszen ennek a népcsoportnak a nyelvében nem szerepel a fa, a bárány vagy a mező szó. És a szeretet szó sem. De Isten igen. S neki, meg az inuit eszkimóknak ennyi elég volt. Így jutott el a fagyvilág pereméről az eszkimó szívekbe az evangélium és John Sperry is. Az utazás több évtizeden át tartott, de végül elérte célját.

Dr. Békefy Lajos (forrás: medienmagazin.pro.de)

A nyitókép innen

• Cimkék:
john sperry anglikán püspök eszkimók

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére