Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2011-12-26 21:00:00

Messiás: láttuk az ő csillagát

De ki az a Larvandad, a Gusnászf és a Hormizd?

Az Ószövetségben számos utalást olvashatunk a Messiásról. A keresztény értelmezés szerint ezek egy része Jézus első eljövetelekor teljesedett be. Maga Jézus is önmagára vonatkoztatta az Ézsaiási jövendöléseket.

A Messiás származására nézve a Biblia első könyvei számos jövendölést tartalmaznak. Megtudhatjuk, hogy Ábrahám, Jákob, illetve Júda ivadéka lesz. Ézsaiás próféta tovább pontosít, miszerint Dávid nemzetségéből fog származni. „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.” (Ésa 11,1-2)


Több mint egyszerű ember


Az ószövetségi próféciák a Messiás születési helyéről és körülményeiről is szólnak. Ézsaiás szerint fiatalasszonytól fog születni (Ésa 7,14), amely a keresztény hitértelmezés szerint Jézus szűz anyától való származására Máté (1,20-23) utal. Betlehemi születését pedig Mikeás próféta (5,2) jelezte előre. A megszületett kisgyermek azonban több lesz, mint egyszerű ember. „És az uralom az ő vállán lészen, és hívják a nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse és igazság által mostantól mindörökké.” (Ésa 9,6-7.)

Jézus megszületését természeti jel is kísérte. Máté evangéliuma szerint „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Teres Ágoston jezsuita matematikus, fizikus a szövegelemzésekor megjegyzi, hogy a görög szövegben található „astér” szó nemcsak egyetlen csillagot, hanem egy meghatározott csillagállást is jelenthet. Sőt az eredeti szöveg szerint akár egy bolygó egy meghatározott csillagképben történő felkeltét is jelentheti.


Az égi jel


Évezredek óta sokakat foglalkoztatott e jelenség eredete. Órigenész szerint egy üstökös lehetett. A Halley-üstökös Kr. e.12-ben látható volt az égbolton, de az üstökös elmélet ellen szól, hogy megjelenésük az antik világban a fertőzések, vész, háború, illetve a halál közeledtét jelentették, nem pedig egy pozitív értelemben vehető történését.

Más csillagászok bolygók együttállására vezetik vissza e jelenséget. Kepler szerint Kr.e. 7. tavaszán a Jupiter és a Vénusz bolygók különleges együttállása történt, és az év nyarán több ilyen különleges együttállást észleltek a csillagászok a Szaturnusz bolygóval közösen, ami rendkívül ritka jelenség. Ezt „conditio maga”-nak nevezik a csillagászok, és minden 749 évben figyelhető meg a jelenség. A Jupitert a világ ura csillagának tekintették, a halak csillagképét, amiben ez a különös együttállás megjelent a végső idők jegyének.

A Szaturnuszt keleten Palesztina csillagának tartották. Ha a Jupiter és a Szaturnusz a halak csillagképében találkozik össze, akkor ez egy ókori csillagász számára azt jelentette, hogy ebben az évben, Palesztinában megjelenik a végső idők uralkodója. Ez lehetet az a váradalom, amiről Mt. 2. 2. beszél. Michael Molnár amerikai fizikus elmélete szerint a Messiás születésékor a Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz bolygók együttállása történhetett a Kos jegyében, ami Kr. e. 6. április 17-én lehetet.


Kik voltak a bölcsek?

Sokakat foglalkoztatott még a napkeleti bölcsek személye. Valószínűleg bölcsek, papok, vagy csillagászok lehettek, és nem királyok, mint ahogy a későbbi néphagyomány tartja. Máté evangéliuma sem nevüket, sem származásukat, sőt még a létszámukat sem adta meg. A középkor során abból az evangéliumi szövegből, hogy a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát hoztak Jézus jászolbölcsőjéhez, arra következtettek a régiek, hogy hárman lehettek.

„A Kincsesbarlang” című, 6. században keletkezett, zsidó és keresztény legendákat tartalmazó szír mű szerint, a bölcsek „aranyat vittek a királynak, mirhát a gyógyítónak és tömjént a papnak. Tudták ki ő, és azt is tudták, hogy ő király, gyógyító és pap”. Nevüket is tudni vélték szíriai és egyiptomi hagyományok nyomán. Szent Ágoston (354–430) azt írta róluk, hogy ők voltak az első pogányok (míg a pásztorok az első zsidók), akik meghódoltak Jézus Krisztus előtt. Később, hol a három életkornak: ifjúságnak, férfikornak és az öregségnek a képviselői lettek, hol pedig a három, akkor ismert földrésznek. Az ősz, öreg Gáspár Európát képviselte, a barna középkorú Menyhért Ázsiát, a fekete bőrű ifjú Boldizsár pedig Afrikát.

Európában a Kr. u. 6. századtól terjed el egy az egyiptomi Alexandriában íródott kézirat alapján a Gáspár, Menyhért, Boldizsár elnevezés, de a keleti kereszténység különböző ágaiban eltérő nevek honosodtak meg. A szír keresztény hagyományban például a Larvandad, Gusnászf és Hormizd alakokat találjuk. Mind a szír, mind az egyiptomi hagyomány nevei kétségtelenül tükröznek iráni hatást. Az Európában elterjedt neveknél pedig a Gáspár név lehet iráni eredetű. A szír és egyiptomi hagyomány mellett megemlíthető az örmény és az etióp verzió is a Háromkirályok történetére. Az ősi etióp keresztény irodalomban Hor, Karszudan és Baszanater néven ismerik őket, miközben az örmények Kagpha, Badadakharida és Badadilma neveket hagytak ránk. Emellett létezik önálló kínai és középkori mongol keresztény hagyomány is, amelyek természetesen a kínai és mongol eredetet hangsúlyozzák.


Szenteknek kijáró legendák

A szenteknek kijáró legendájukat, korábbi latin és francia forrásokból merítve Johannes von Hildesheim, karmelita szerzetes írta meg 1370-ben. Ezt követően szerte Európában elterjedt a hír, amely szerint Tamás apostol megkeresztelte őket. A legenda szerint díszes kőkoporsójukban Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja találta meg testüket és Bizáncba hozta. Innen Eustorgius kormányzó püspök 343-ban hozta magával Milánóba. Amikor Barbarossa Frigyes német császár 1164-ben meghódította a várost, a jeles ereklyét a kölni katedrálisba szállította. Ma is itt őrzik díszes ereklyetartóban az ősi csontokat.

 

zdr

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Karácsony
  • Karácsonyi vérengzés a megyei önkormányzatoknál
  • Ma három csodát ünneplünk
  • Gyermekgyilkosságok: mészáros volt-e Heródes?
  • Keresztények, de elutasítják a karácsonyt
  • Most akkor magyar a bejgli, vagy nem?
  • Egy progresszív vasutas elképesztő fotói
  • Karácsonyt nem csak keresztényeknek
  • Kálvin: mi az igazi ajándék?
  • A dal, ami nélkül nincs karácsony
  • Politikusok versenye: ki a legkeresztényibb?

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.