Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
2010-12-19 00:00:00

„Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet”

December 22.

Ma délelőtt egy csuhás vendégprédikátor hirdette az igét. Arról beszélt, hogy Isten jó és szeret minket. Mindenki Edwinre pillantott, vajon egyetért-e vele. Nehéz volt értelmezni az arcára kiült gyermeki mosolyt. Az igehirdető Calcuttai Teréz anyától idézett – akiről mondanom sem kell, hogy római katolikus!!
Az istentisztelet végén Richard Cook kétkedve odasúgta:
Jól hangzik, de Teréz anya valóban újjászületett-e?
Hát igen. De mondd csak, Richard, te hány koszos koldusnak mostad ki ezen a héten a sebeit? – súgta vissza Gerald.
Anne szerint a szerzetes csodálatos volt, márpedig akkor lehet valami a dologban.
Megtudtam, hogy Anne bácsikája idén velünk tölti a karácsonyt. Ha nem lennénk keresztények, ez a fejlemény rettentő tragikusan érintene. Ralph bácsi ugyanis a lehető legközönségesebb ember, akivel valaha is találkoztam. De még ez sem lenne katasztrófa, ha nem lenne holnaptól szintén a vendégünk az én kedves Marjorie nénikém, aki még a konyakos meggyet is elítéli annak „részegítő hatása” miatt. Gerald a hasát fogja, ha meghallja a hírt.
Hajjaj…
Elalvás előtt egy kicsit elgondolkoztam azon, amit a szerzetes mondott. „Isten jó és szeret minket.” Furcsa békességet éreztem.

Adventi részletek Adrian Plass, Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvéből, ami 2008-ban a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg (www.harmat.hu).

 

 

 

 


Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.