Így indultak a baptisták segíteni

A japán akció kulisszatitkaiból

2011.március 11-én, 14,46 perckor 8,9-es földrengés rázta meg Japán keleti partját. Magyarországon akkor reggel 06,46 volt. Nyolc óra körül már hivott Pavelcze Laci, hogy folyamatosan kapja az ENSZ-től (OCHA, majd Virtual OSSOC) a hireket a mobiljára és szerinte nagy a baj.

Kilenc órára már sikerült elérni Japán magyarországi nagykövetségét, ahol, ahogy gondoltuk is, nem tudták megmondani, hogy kérnek-e nemzetközi segitséget. A nemzetközi irányelvek, szabályok szerint mentőcsapatnak csak akkor lehet elindulni, hogyha a fogadó ország azt kifejezetten kéri. Persze azonnal hivtuk a japán baptista szövetségeket, hogy civil vonalon is megnézzük, mit lehet tenni. Nagyon nehezen sikerült elérni őket.

Amikor azonban a túlterhelt telefon hálózaton végül sikerült egyeztetnünk, akkor tudomásul vettük, hogy hívnak, fogadnak és a központjukban lehet a főhadiszállásunk. Így nem a magyarországi mentőcsapatunkat riasztottuk először ( menet közben azért készenlétbe helyeztük őket), hanem a RESCUE24 International-t, amit mi alapitottunk és a mi vezetésünk alatt áll. 176 ország 200 baptista szervezetével van valamilyen kapcsolatunk a Baptista Világsegély révén (Baptista Világszövetség), akikkel rendkívül szoros az együttműködésünk. Amerikában hajnali három körül volt, amikor visszajeleztek, hogy Észak-Karolinából is csatlakozik két kiváló munkatársunk, aztán Szingapúr jelezte, hogy besegít, és jöttek a jelzések Indiából, Ausztráliából, Új-Zélandból és persze a Japán RESCUE24 helyi csapataitól is(évente kétszer is találkozunk velük valamelyik földrészen, hogy együtt tréningezzünk).

Hét szempár szegeződött rám az irodánkban. Magamban imádkozni kezdtem. Aztán felemeltem a kezem, mindenki elhallgatott, becsuktam a szemem és hangosan folytattam: Istenem! A te kezedben van minden. Szeretnénk, hogyha a te szavad szerint tudnánk mindig élni, dolgozni és szolgálni. Szeretnénk tetteinkkel, cselekedeteinkkel Rád mutatni. Szeretnénk a Te elhívásodnak megfelelni. Add, hogy jó lehetőségünk legyen segíteni a katasztrófa miatt nehéz helyzetbe került embertársainknak! Ámen!

Kinyitottam a szemem és láttam a munkatársaim kérdő tekintetét. Indulunk!- mondtam. Megkönnyebbült sóhaj volt a válasz. Mindenki azonnal a feladataihoz látott. Pavelcze Lacit Devecserben értem el. Szó nélkül indult az a találkozási pontra, ahol Dr. Szilágyi Bélával, főigazgatónkkal és még sok más segítővel, akik a felszereléseket vitték utánuk, találkoztak. Közben kértük az Ausztrian Airlines bécsi irodáját, hogy várják meg a fiúkat, ha esetleg nem tudnának pontosan ott lenni a beszállásnál. Órákat késünk!- mondta az ügyintéző...

A budapesti irodánk kiváló munkát végzett. Négy óra alatt megszervezett, kidolgozott, nagy mennyiségű készpénzzel látott el, felszerelt, műholdas kommunikációt bocsátott rendelkezésre, ausztriai repülőtérre juttatott egy komplett RESCUE24 vezetési csapatot úgy, hogy közben a japánokkal és az amerikaikkal is együttműködött: ők is elindultak, illetve várakoztak, információkat gyűjtöttek, imádkoztak.

Persze voltak gondjaink is, akadályozó tényezők, de végülis a Tokióban hatfősre nőtt csapat az eredeti tervnek megfelelően, a japán baptista szövetség segítségével, az ottani belügyminisztérium engedélyével eljutott a katasztrófa által lenginkább érintett területekre is, ahol személyesen adhatták át élelmiszeradományunk első részletét...

Szenczy Sándor

Szenczy Sándor összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére