Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Társadalom
2010-11-03 06:15:00

Szebik Imre bioetikus a szülés feletti hatalomról

Otthonszülés: világnézetek harca

Az otthonszülés kérdése napról-napra jelentős indulatokat gerjeszt Magyarországon. A jelenség mögött érdekek, ideológiák feszülnek egymásnak. Interjú dr. Szebik Imre orvos bioetikussal, a SOTE Magatartástudományi Intézet szakértőjével.

– Az otthonszülés kérdése  ismét fellángolt Magyarországon. Milyen társadalmi érdekellentétek fedezhetők fel e jelenség mögött?

– Ez a kérdés régóta nem a szülés helyéről szól, de talán nem is általános társadalmi érdekellentétek, sokkal inkább szakmai érdekek, világnézetek, ideológiák uralják. Több évszázada a világ nagyon sok országában zajlik a szülészorvosok harca a szülésznők, bábák ellen a születés territóriumáért. Ez a harc nyilván szól a szakmai presztízsről, a hatalomról, az anyagi javakról, s most Magyarországon egyre kevésbé a szülőnők s magzataik érdekéről.

– Geréb Ágnes személye lett az ütközőpont...

– Geréb Ágnes az a szülészorvos, aki sokak szemében feltárta ezt a harcot, „elárulta” a magyar szülész szakmát, sokaknak megmutatta, hogy a király meztelen, a magyar szülészeteken a régi időkből ránk maradt medikalizált orvos- és beavatkozáscentrikus modell uralkodik, noha a várandósság alapvetően nem betegség, nem feltétlen kell a kórok házában szülni, illetve születni. S ami még ennél is fontosabb, nem feltétlenül kell a szülést a többnyire férfi szülészorvosoknak vezetniük.

– Vezetik a szülést vagy kísérik?

– Akármennyire is szavakon való értelmetlen lovaglásnak tűnhet ez a kérdés, nagyon jól tudjuk, hogy erős szuggesztív erejük van. Azt, hogy a várandós nő alapvetően természetes, egészséges érzéseit, vágyait gondoljuk-e meghatározónak, avagy irányítani, vezetni akarjuk, hogy mikor s hogyan nyomjon, lélegezzen, igen lényeges különbségnek tartom. Tekintettel arra, hogy a szülés folyamatát lelki tényezők alapvetően befolyásolják, nem badarság kijelenteni, hogy szüléshez való kísérői, avagy vezetői hozzáállás nagyban meghatározhatja még a szövődmények kialakulását is, amint ezt szakirodalmi adatok is megerősítik.

– Vita folyik arról, hogy ki vezesse szülést?

– Természetesen lehet kórházban is szülést kísérni, otthon is szülést vezetni, de a nemzetközi tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy alapvetően az önálló kompetenciával rendelkező s a természetes szülés sok apró egészséges variációjára és fortélyára kiképzett bábák-szülésznők azok, akik a szülés kísérését jobban elfogadják, míg az alapvetően komplikációk elhárítására képzett szülészorvosok sok esetben látnak akkor is beavatkozásra okot, amikor az valójában elkerülhető lenne.

– A szakmai kollégiumnak igen elutasító véleménye van…

– Adott egy Szülészeti Nőgyógyászati Szakmai Kollégium, ami hatásosan kommunikálja, hogy bármikor felléphet életveszélyes komplikáció a születés során, a félelemkeltésre alapozva szeretné a szülés feletti hatalmát továbbra is megtartani, nem riadva vissza attól sem, hogy az otthonszülést ellenző állásfoglalásaiban kizárólag olyan nemzetközi szakirodalmi adatokra hivatkozzon, amelyek kivétel nélkül az egészséges (alacsony kockázatú) várandós nők tervezett és szaksegítséggel történő otthonszülését biztonságosnak találták.

– A kórházi ellátás során is felléphetnek komplikációk, nem?

– Leegyszerűsítve: vannak ugyan olyan komplikációk, melyek otthon elháríthatatlanok, de kórházban orvosolhatóak lennének, ugyanakkor vannak olyan komplikációk, melyek kórházban (gyakrabban) lépnek fel, s otthon lényegesen kisebb valószínűséggel jelentkeznek. Ezek valószínűsége durván azonos, de mindenestre rendkívül alacsony, hozzávetőlegesen annyira, mint a kórházba szállítás közben történő közúti baleset valószínűsége.
Ez választ ad arra a gyakori érvre, miszerint lehet ugyan egy szülés alacsony kockázatú, de azt mindig utólag tudjuk meg, hogy mi volt egészséges. Az orvoslás művelői a szülészetben is kockázatokat becsülnek, például előzetes kockázatbecslés alapján messze nem minden gyermek születik olyan kórházban, ahol adottak a neonatológiai intenzív ellátás feltételei, a szülés helyszínét az alapján döntik el, hogy van-e valamilyen arra utaló jel, hogy a gyermek veszélyeztetettebb az átlagosnál. „Pedig sosem lehet tudni, mikor lép fel életveszélyes szövődmény... „

– Sokan szokták emlegetni a magyarországi infrastruktúra fejletlenségét, a mentőszolgálat nehéz helyzetét…

– Ezek kapcsán érdemes végiggondolni, hogy Magyarországon vannak járható utak, a mobiltelefon-ellátottság átlag feletti, a mentőszolgálat működőképes, de ha azt gondoljuk, hogy az utak rosszak, a mentőszolgálat nem képes bizonyos szintidőt teljesíteni, akkor miért gondoljuk, hogy csak az otthonszülést veszélyeztetik ezek az infrastrukturális hiányosságok? Akkor nyilván a kórházba szülni akarók sürgős szükség esetén ugyanúgy nehezebben jutnak el a kórházakba, horribile dictu a NEFMI nyilatkozatában említett szülészeti ellátás körülményeinek romlása a kórházakban szülők ellátását is rontja.
Ugyanakkor azon nyers adatok alapján, ami rendelkezésünkre áll a magyarországi tervezett otthonszülések kapcsán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarországon nem rosszabbak az otthonszüléses statisztikák, mint az világ többi iparosodott országában.

– Kijelentette, hogy Ön nem otthonszüléspárti. Milyen szinten, szempontból tartja lényegesnek a megszólalást ebben a kérdésben?

– Sokan mondják, hogy az otthonszülés egy maroknyi csoportot érint Magyarországon, s igazuk van. Évente pár száz szülés össznemzeti szinten jelentéktelennek tűnik. Csakhogy a kérdés – mint említettem – nem csupán a szülés helyszínéről szól. Hanem egyrészt a tudományos korrektségről. Ha egyszer a nemzetközi szakirodalom szerint az otthonszülés a megfelelő feltételek megléte esetén biztonságos, akkor ne állítsuk azt, hogy az otthonszülés kockázatos! Ez az egyik, s talán kisebb oka megszólalásunknak. A másik sokkal lényegesebb: ha a szülészeti összehasonlító vizsgálatok azt igazolják, hogy a magyarországi kórházi szüléseknél rutinszerűen alkalmazott beavatkozások nagy része nemcsak haszontalan, hanem kifejezetten káros.

– Akkor miért végzik sok helyen el ezeket a beavatkozásokat ma Magyarországon?!

– Ha egyszer a kórházakban pszichoszomatikus szemléletet hirdetnek, akkor mivel magyarázhatjuk azt, hogy a fájdalmas, rosszul gyógyuló, s a szülészeti szakirodalom szerint általában káros és kerülendő gátmetszést még mindig a legtöbb kórházban rutinszerűen elvégzik? Miért van az, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet kérésére a megkérdezett szülészeti osztályokon a szülészek saját bevallása szerint nem engedélyezik a szülőnőknek a szülés alatt a testhelyzet megváltoztatását, noha ezt megint csak szülészeti tanulmányok, s a WHO ajánlása is kifejezetten károsnak tartja?

– Túl sok a rutinszerű beavatkozás a szülés folyamán?

– A gátmetszés, a szülésindítás, a burokrepesztés, a testhelyzet megválasztásának akadályozása és még sorolhatnánk ezeket, mind olyan kisebb-nagyobb jelentőségű tényező, mely felesleges és káros, a szülés általában természetes és egészséges lefolyását testileg-lelkileg traumatizálni képes. A megszólalást nem csak a szülőnők érdeke miatt, hanem a szülészet és az orvosi szakma becsülete miatt is fontosnak tartottam. Megjegyzem, hogy természetesen a kórházi szülészeti ellátás az elmúlt idők során sok helyütt változott, s mind több kórházban lehet a szülést az imént leírt medikalizált modellt elkerülve, egyre háborítatlanabbul megélni.

Nagy Zsuzsanna

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.