Senki nem gondolná rólam...

Interjú prostituáltakkal

A barátnőid tudják, mit csinálsz?

Aki alkalmas ennek a befogadására, és elbírja a súlyát, az tudja.

Súlyként éled meg, holott arról beszélsz, hogy adsz.

Mindenképpen súly. Szeretnék normálisan élni. Beszéltem olyan nőkkel, akik hétköznapi módon élik meg, hogy ezzel foglalkoznak. A munkájuknak gondolják, és úgy is beszélnek róla. Én nem tudom munkának felfogni. Több mindent kell beleadnom, nem tudom letenni, hogy hat óra után a másik világomat éljem. Összefolyik a magánéletemmel, a lelkemmel, nyomokat hagy bennem, nagyon nehéz.

Te elhordod a súlyt.

Tudom, hogy ez így van, de ez egy bizonyos szint után önáltatás, mert megélhetési kényszerből teszem. Mindezek mellett nem érzem magam elmocskoltnak, az emberi kapcsolataim tiszták maradtak, most is fontosnak tartom a nyitottságot, a törődést, az önzetlenséget, a szeretetet és az odaadást. Előfordul, hogy amikor megyek az utcán, normálisan felöltözve, bakancsban, egy egyszerű dzsekiben, - nem kikenve-kifenve, körömcipőben -, azon gondolkodom, hogy senki nem gondolná rólam, hogy mivel foglalkozom. Nem mondom ezt el mindenkinek.

Nekem majdnem azonnal elmondtad.

Éreztem, hogy nyitott vagy. Egy megfelelő empátiával rendelkező ember megérzi, hogy kivel áll szóba.

Hazudni bűn?

Van, amikor igen, és van, mikor nem. Ha egy veled érzelmi kapcsolatban levő embernek hazudsz, az bűn. Akihez nincs közöd, nem vagy vele kapcsolatban, akkor nem, hiszen nem lesz hatással a későbbi életedre az, hogy hazudtál neki.

Hogyan is szólt az a hirdetés, mikor olyan partnert kerestél, aki anyagilag besegít, és ezért cserébe barátnőként ajánlkoztál föl?

Volt olyan, mikor nem akartam elkötelezni magam, de szükségem volt anyagi támogatásra, ezért föladtam egy hirdetést: „Kötelezettségtől mentes kapcsolatra, anyagi ellenszolgáltatásért, megfelelő szimpátia esetén tartós kapcsolatra keresek partnert.” Rengetegen jelentkeztek, a 24 éves fiútól az 56 éves szakmunkásig, sokan félreértették, úgy gondolták, hogy az anyagi támogatás kimerül abban, hogy elvisz vacsorázni, vesz nekem ruhákat, ékszereket. Nekem a napi megélhetéshez, a keresetemen felül kell még 100 ezer forint, tehát nem a luxushoz kell a támogatás, hanem többek között az albérlet fenntartásához. Nekem nincs szükségem még egy táskára, vagy márkás ruhára. Azokat, akik így értelmezték a hirdetésemet, az első randi után elküldtem, mert nyílt lapokkal játszom. Reménykedtem, hogy találok olyat, akivel megszeretjük egymást. Addig válogattam, míg nem maradt senki.

Nézzük, mi az igény. „Feltűnően csinos, művelt, intelligens, több nyelven beszélő, éjjel-nappali titkárnőt keresünk, gyakori túlóra, a vezérigazgató támogatására, alkalmankénti intim kapcsolat, kiemelt fizetés.” Nem ez az egyetlen ilyen hirdetés. Ez esetben a cél egy majdnem feleség vásárlása, aki kávét, ételt ad a támogatottnak, tiszta inget, legépeli és lefordítja a leveleit, találkozókat szervez, elkíséri az utazásaira, gondoskodik róla testileg, lelkileg, megszervezi az életét, és mellesleg kiemelkedő műveltséggel és nyelvtudással rendelkezik havi négy-ötszázezerért.

Azt gondolom, hogy a társadalmi rendszerek összeomlóban vannak, minden hazugságra, marketingre, politikai manipulációkra, a természet kizsákmányolására, és mindezek elfedésére épül. Az emberek boldogtalanok, betegek, szomorúak, minden a látszatról szól. A mai rendszerek és társadalmak arról szólnak, hogy bezárják az embereket. Egyedül van mindenki, és ezért megy tönkre minden. Én is máshogyan akarok élni.

Máshogyan?

Hosszú folyamat, míg az ember ráismer magára. Azt hiszem, én eleve lázadónak születtem. Szükségünk van a kételkedésre, ez visz előbbre.

Hiszel Istenben?

Nem.

Sosem éreztél segítő hatásokat?

De, néha

S azt minek hívjuk?

Sorsnak, ami mindent megmutat.

Ilyen értelemben, mi a sors?

Meg van írva előre, csak nem ismered a forgatókönyvet, de ahogy haladsz, megláthatod az útjelzőket, és ha megfelelő érzéked van hozzá, azt is tudod, hogy merre kell menned. Mikor az emberek elveszítik mindenüket, rájönnek arra, mennyire fontos a többi érték. Ahhoz, hogy valaki az ilyesmit fel tudja dolgozni, hosszú idő kell. Nekem nincs semmim.

Te a mélyben vagy, ott is érzed magad, pontosan látod és értelmezed az életed, merre van a kifele vezető út?

Tragédia, hogy minden napom a túlélésről szól, hiszen egyetlen percét sem élvezhetem felhőtlenül, mert a fejem mindig tele van gondokkal. Nem tudom, hogy holnap miből fizetem az albérletemet. Ha meg tudsz elégedni egy „éppen elég szinttel”, és nem vágysz többre, az már majdnem boldogság. Jaj, nemsokára meglesz! Számolom a napokat, és már csak egy évet kell kibírnom. Aztán végre olyan életet élhetek, amire vágytam, azzal, akire vágytam, és ott, ahová mindig vágytam. Elmegyek, azzal, akit szeretek. Addig kell csak kibírni.

Gyimesi Ágnes Andrea

Kapcsolódó anyagok: Masszőrnek hiszik, pedig örömlány
 

• Cimkék:
prostitúció

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére