- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Világhír
2012-02-01 09:59:00 Az ördög nem beszél magyarulÖrdögűzés Egyiptomban: megrázó fotókkalAzért jöttünk ebbe a nyomornegyedbe, hogy végignézzünk egy tömeges ördögűzést. Végignéztük és most megmutatjuk.Megy le a nap. Szemétvárosban kigyúlnak a fények. Este hét óra van. A belvárosban most ér véget a böjt, de nem hallani a müezzineket. Itt nincs mecset. A sikátorban mezítlábas gyerekek futnak el előttünk, ahogyan haladunk felfelé a sziklatemplomhoz. Nem beszélünk egymással az út alatt, a nagy találkozásra készülünk. Az ördög fél kilencre jön.
Kairó külső részében található, a Mokattam hegység lábánál. Kopt keresztények lakják, körülbelül hetvenezer ember. A város legnagyobb nyomornegyede ez, nagyobb, mint a holtak városa. Ott az olcsó szállás miatt sírokba költöztek be az emberek, itt a szemétért élnek. Kairó ideokádja a napi huszonötezer tonna mocskát ugyanis. A lakosok pedig újrahasznosítják. Különválogatják a papírt, a műanyagot és a szerves hulladékot. Disznót tartanak, mert keresztények. Nekik nem tiltja a vallás. A rothadó étel szaga és a röfögés körbelengi az egész városrészt. Azért jöttünk ebbe a kairói nyomornegyedbe, hogy végignézzünk egy tömeges ördögűzést. A helyiek a rituálét Szalat Ál Márdá-nak hívják, ami magyarul annyit tesz, a „betegek imája”. Olyan embereken végzik, akikről azt gyanítják, hogy a betegségét a démonok, illetve rossz szellemek okozzák. Nem volt egyszerű leszervezni, hogy részt vehessünk az eseményen. Kairó belvárosában több kopt keresztény templomban is jártunk és beszéltünk a papokkal. Akik szóba álltak velünk, azt mondták: nem jó ötlet, hogy az ördöggel akarunk találkozni. A közösség nagy, mindenki ismer mindenkit. Külföldiként kilógnánk a sorból, ezen pedig nem változtat az sem, hogy mi is meg vagyunk keresztelve. Ördögöt egyébként elég gyakran űznek Egyiptomban, mind a muszlimok, mind a keresztények. A templomok hirdető falain ki van függesztve, melyik atya, mikor és hol tartja a Szalat Ál Márdát; minden hétre esik egy ördögűzés. A probléma csak az, hogy ritkán engednek be idegeneket, különösen, mióta tapintható a feszültség az országban a muszlimok és a keresztények között.
egy hívást: egy Márk nevű keresztény orvos hívott minket, hogy amennyiben továbbra is érdeklődünk a rituálé iránt, csütörtökön a Tímár szent Simon nevű templomban tartanak ördögűzést. Márkot még a belváros egyik kávézójából ismerjük. Több szentképet kaptunk tőle, hogy sose felejtsük el, keresztények vagyunk. Bár orvosként dolgozik, mélyen vallásos. Amikor kérdezzük, hogy szerinte valóban ördög szállta-e meg a betegeket, azt mondja, hogy néha igen, néha nem. „A pszichológiai hatás a lényeg. Az, hogy a közösség előtt szabadul meg a bajtól.” „No, persze van olyan, hogy ott az ördög.” – teszi hozzá. A sziklatemplomhoz hosszú szerpentin vezet felfelé, a bejárat előtt őrbódé vár ránk és ellenőrzés. A kapus gyanakodva méreget, mert ellentétben az egyiptomiakkal, az útlevelembe nincs beleírva a vallásom. Márknak kell meggyőznie, hogy jó keresztény vagyok (ezt azért nem mondhatnánk) és, hogy a szakmai érdeklődésen kívül rám is rám férne néhány démontól megszabadulnom. (Ezt már inkább.) A templomba hosszú alagúton lehet eljutni. Kórus énekel az oltáriszentség előtt. Leülünk az egyik padra, míg Márk felszerelkezik két üveg szenteltvízzel. Figyeljük a mise résztvevőit, sokan vannak, de egyetlen olyat sem látunk, akin mutatkoznának a megszállottság jelei. „A betegeket kint öltöztetik fel és majd az istentisztelet végén foglalkoznak velük az atyák.” – tudom meg. Márk belemélyed az imádságba, én meg szólok neki, hogy kimegyek készíteni pár képet. „Imádkozhatnál te is.” – mondja barátom, mire rávágom, hogy ugyan már, te úgyis imádkozol értem. Mosolyog. Kikecmergek a padból és a folyóson elindulok felfelé. Útközben beleakadok egy lelkes segítőbe, akitől megkérdezem, merre vannak a betegek. Egy kis helység felé mutat. Bent családok öltöztetik át a férfiakat zöld katechumen ruhába. Ez a szokás. Az ördögűzés nagyban hasonlít a kereszteléshez. Itt már azért hallok kiabálást és fenyegetőzést, igaz, egyes megszállottak szendvicset majszolva várnak a sorukra.
hagyja el az öltözőszobát. A nyomába eredek, útközben Márk is bekapcsolódik. Leköpte a keresztet. Tiszteletlen volt az anyjával. Olyan mocskos dolgokat mondott, hogy az iszonyatos.” – mondja az idős férfi. A fia tizennyolc éves. A szemét újrahasznosításból él, mint mindenki a környéken. Miután az öltözködéssel végeznek, sorba állnak a megszállottak és elindulnak a padok felé. A misének vége van, sokan elmennek. Aki itt marad, az azért marad, hogy lássa az ördögűzést. Női megszállottakat is látunk, őket a templom másik oldalára vezették. Két-két atya lép a sorok közé, az ördögtől sújtottak közül többen felsikoltanak. A női oldalt nem fotózhatom. A pap, kezében egy kereszttel és egy műanyagpalackos szenteltvízzel megközelíti az első delikvenst. Szó nélkül egy nagy adag vizet zúdít a nyakába, mire a férfi remegni kezd. A nagy tömegben pontosan nem hallom, mit mondd a pap, de Márk elárulja, hogy Aranyszájú Szent János imáját . Arabul. – Ó uram, te ki megváltottad az emberi fajt az ördög fogságából, szabadítsd meg ezt a szolgádat a tisztátalan szellemtől!” – kiált a pap, Márk tolmácsol, a tömeg pedig ámen, ámen felkiáltásokban tör ki. Az ördög azonban nem adja könnyen magát. Megragadja az atya kezét és rázni kezdi a keresztet, mire a pap pofon üti a megszállottat és az ajkaihoz nyomja. A megszállott férfi sikoltozni kezd, a száján keresztül hagyja el az ördög, a kezei a levegőben kalimpálnak. A segítőknek úgy kell lefogniuk, hogy ne tudjon szökni. Az egész egy percig tart csak, de a férfinak azonnal megváltozik a tekintete, megcsókolja a keresztet és az atyát. A tömeg üdvrivalgásban tör ki. A sátán elhagyta Isten szolgájának testét.
a rosszallást. A baj a harmadik megszállt férfinál történik. Az ördög ugyanis felfigyel rám, mert vakut használok a félhomályban. Kiugrik az atya és segítők kezei közül és elkapja a lábam. „Mit akarsz?” – kérdezem tőle zavaromban, de nem kapok választ. Sajnos nem beszél magyarul. Végül nagy nehezen leszedik rólam a megszállottat, kap egy nagy adag szenteltvizet a nyakába, majd amikor a kereszt a fejére kerül, elcsendesedik. Összesen tizenkét emberből űzik ki a démont a szertartás alatt, amikor nem marad több beteg, az atyák az oltárhoz lépnek és imádsággal köszönik meg Isten közbenjárását. Csendben ballagunk lefelé a szerpentinen, elmúlt éjfél. Mellettünk az a férfi jön a családjával, akit sírni láttunk. Mosolyog. A fia mellette lépdel szótlanul, a földet nézve. „Isten könyörületes.” - mondja a férfi. A fiával zsoltárt énekelnek. Őket hallgatjuk, míg nem fordulnak a nyomornegyed egy eldugott kis zsákutcájába.
Jászberényi Sándor (Kairó, Szemétváros)
|
Hírsor
A hét java
|
|